Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

FÁBRY ZOLTÁN Resodetica Fiatal költőink antológiájáról (Részletek) ... A provincializmus perspektíva-szűkület, a költészet világtávlat. A provincializmus: adottság; a térkorlátoltság: determináló tényező, de költő a korláton túli polaritásban leli meg önmagát: kinyilatkoztató önkifejezését. Majakovszkij a nappal komázik. Bábi Tibor szertelenségében le akarja azt ütni az égről. Mindenütt máshol és mindenki mást kinevetnének érte, de költő nem lehet el nélküle. Ez a világpárbeszéd kísérő és egyben kísértő gesztusa is. A vers szinte demonstrálón veti le a provincializmus nyűgeit és predesztináltan lépi túl adottsági szűkültségét. „A nagyra termett... Felmúlja bezárt léte határait" : Berzsenyi, a „somogyi Diogenész", hiteles tanú! Egyik levelében mintha csak e verssort folytatná: „s egyedül úgy kell magát nézni, mint az ember-nemzetnek tanítóját". Az ember-nemzet: az emberiség. És az emberiség anyanyelve: a költészet! Minden pontosan összevág: a modern teoretikus — Ferdinand Lion — írta Thomas Mann emigráns lapjában, a „Mass und Wert"-ben: „A költészet minden műfajok legnemzetfelettibbje és ugyanakkor a legnemzetibbje is. Világeposz és világdráma nem létezik, de világköltészet: igen!" A költészet az emberiség anyanyelvét vonzza, és ez az anyanyelv jelenti a világlírát: a vox humanát! Faluhűség világpolaritás nélkül csak visszahúzó erő lehet: kényelem nyűge, beletörődés, leülepedettség kölönce. A faluhűség megfogalmazhatja ugyan az önvádat, de a világszemlélet kényszere és logikája ugyanakkor fel 121