Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Sas Andor: Egy verskötet friss és hagyományőrző értékei (Rácz Olivér:Kassai dalok)

Hernád-part, Csermely patak, Szombathely emlegetése bizonytalanul hat, valamint a nyomort okozó drágaság, a munkanélküliség, a boltok előtti éjszakai ácsorgás, a politikai nézetei miatt lefokozott tiszt sorsa konkrétebben bontakoznának ki, ha választ kapnának az érthető módon föltáruló kérdésre, mikor történt ez vagy amaz. Sejtjük, hogy a versekben ábrázolt valaki nemcsak passzív tapasztalatokon, hanem keserves megpróbáltatásokon ment keresztül. Azt is tudni szeretnők, milyenek voltak a politikai elvek, amelyek miatt lefokozták. Hogyan értsük azonban lefokozás után a lefokozó karhatalom felségjelvényének megcsókolását a lefokozott által. Politikai ellenzékiségében és ellenálló elkeseredésében egyedül áll az, akiről szó van, s maga mondja, hogy elefántcsonttoronyba kellett zárkóznia. Csak a kétségbeesés szülhette azt a borúlátó — nem tudjuk —•. individualista vagy szinte arisztokratikus nyilatkozatot az emberről a Mondd, miért van az című költemény harmadik versszakában. Nevén nevezi a gyűlölet objektumát a tízsoros Kampó és horog ellen, de sajnos, ennek sem világos a tartalma, magáról beszél-e benne az író, vagy valóságos kampós keresztet szólaltat-e meg. És bármelyik esetben nehezen érthető a befejező fordulat: „Ne vessetek meg túlzottan azért, ne rúgjatok, testvér, belém nagyon." A versek sima megformáltsága, elmaradhatatlan hatású ritmikájuk, a bennük kifejeződő érzés keresetlensége még akkor is érvényesül, ha egész mivoltukban nem azt tartalmazzák, amit esetenként kívánnánk és helyeselnénk. Erre a megjegyzésre nem volna szükség, ha a politikai versek több részletet és pontosabb formában közölnének. Nem politikai krónikát kívánunk, hanem azt, hogy az olvasó világosabban lássa a versekhez vezető élményeket, jöjjön tisztába velük. A magasrendű magyar politikai költészet hagyománya a nyílt és félreérthetetlen állásfoglalás haladó vonalon, és ez nemcsak Petőfire, hanem Arany Jánosra is vonatkozik, aztán Vajda Jánosra éppúgy, mint Ady Endrére, hogy Vörösmartyt és Bajzát ne is említsük. Nem kell találgatni, hogy ezek ki mellett és ki ellen foglaltak állást, s ez teszi politikai költeményeiket — művészi becsüktől eltekintve — nevelő erejű kordokumentumokká. Petőfi Sándor a Pató Pálokat, a gyüldei ifjakat, a 116