Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

get", hogy lássa, „ki barát, ki ellenség, s szeretni, gyűlölni megtanuljak". Hogy tudja gyűlölni a nagyparasztot: Ezt a fajtát ismerem." Megélte! A költőifjú hiteles képet fest a kulákról, aki „pihenő időm, verseim a tehenekkel megetette ...", de aztán szélnek bocsátva „megint országút bolondja, s akkorát dobbantottam, hogy süllyedni kezdett a kulák kétszáz holdja ..." A költő önélménye földrengést idéz: ítéletet, fellebbezhetetlen igazságot. A kulák üres, terméketlen gyűlöletét — „Gyűlöl, csak gyűlöl, maga sem tudja, miért" —, ezt a méreggé sűrűsödő, katasztrófát áhítozó, háborúért imádkozó vak gyűlöletet vádló képpé sűrűsíti: Dohos, rejtett szobád főhadiszállás, tanyája minden rosszindulatnak, hol őrült imáid magyarázod a süket falaknak s önmagadnak. Istened kegyetlen, furcsa isten, haragos szakálla van, mint neked. Egész éjjel csak hozzá fohászkodsz, biztatod őt, uszítod, piszkálod: —• Add vissza földem, erdőm, legelőm, gyújtsd, borítsd föl értük a világot...! Ez már nemcsak a kulák arcképe, de mindenkié, aki háborúra spekulál. A hidrogénbomba katasztrófapolitikusai e primitív kuláktükörben ismerhetnek önmagukra. Egyformák! Bábi ifjú fejjel látta, mit jelent a háború és „miként tisztul a németektől dúlt világ", és hogy mi volt ebben a magyar értelmetlenség. Megrendítő sírfelirata a Magyar baka sírja felett elmond mindent: Senkinek hadat nem üzent, érdemj eleket nem kívánt, se babért, se hősi halált. Parancsra ment, parancsra lőtt. Nem tudta, ki az ellenség, meghalt, és nem tudta, miért. Itt nyugszik most e rög alatt; itt porlad — kilenc éve már —, 105