Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

amikor költőnk megkérdezi, mi mondanivalója van a búzának a mai aratásról: „Azt mondaná, hogy nagyon boldog, mert szabad hazában nőtt, szabad népnek... Azt, hogy közös földben jó volt megérni!" A felületmegélés frázisnyomat: „...mert a munkás most új életet épít: Szárnyaljon büszke, szép szavunk az égig!"... „Jutalmad béke lesz és gazdag élet! E harc biztosít téged és néped!" Inkább semmit, mint ilyen üres, odavetett papírgalacsint! Világos, hogy itt a realitással, a valóságnézéssel baj van. A szerelmesek Veresnél így kénytelenek beszélni: „S üdülő tornácán, egymás kezét fogva elhatároztuk, hogy még jobban dolgozunk, ha majd visszatérünk büszke, szép gyárunkba s irodánkba, s békénk ügyéért harcolunk!" A kovács monológja sem különb: „Egy kovács szól merengve: még jobban dolgozom majd holnap, a harcban s munkában nem feledem: békénkért megy." Eltúlzott májusi kép: „Máma az öreg szakik is mind fütyürésznek, s nem nyálat, de szivárványt köpnek a markukba." Az elhibázott hasonlatok is irrealitásra utalnak: a haraszt „döng és huppog", a hídon álló férfiak „árokparton rezgő karcsú nyírfák". Veres János versei egyenlőtlen értékű megnyilatkozások, ami annál feltűnőbb, mert rendelkezik a jó költő minden adottságával, és ez többre: eszmei tisztulásra és fokozott műgondra kötelezi. Aki ilyen sorokat tud leírni: „a bokrok este mind összebeszéltek, s kivirágzottak reggelre suttyomban!", az költő a javából. Természetfelvételei kitűnőek: A Szinyec felől hetyke szél billent be, de ezer arany sugár kinevette! Zöldellő almafagally táncolt lengve, egy fiú golyócskáit előszedte. A tavasz tábort vert a könnyű utcán. A mára változott új életet néha hiteles képbe tudja fogni: „szívemből kihullt minden kis gond, mint húgocskámnak estéledve kis kezéből a mackómedve". A Munkásdal legjobb sora: „Fogunk fénylik, mert most mosolygunk, pedig nemrégen még csikorgott!" A tegnapi rossz életből mába csöppent vén paraszt „próbált szívében a boldogság motoz, mint szél az ablakunkban". 102