Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

VIII részérc lehető legyen és az önsegély mindenki részére, foglalkozásra való tekintet nélkül, rendelkezésre álljon. Mert csak igy lehet Szlovenszkót megmenteni. Ez az út a társadalmi béke felé vezet, mert mindenki számára jólétet, a népeknek boldogságot óhajt adni. Bele akarja vinni a felebaráti szeretetet a gazdasági életbe, amikor az egyéni érdek helyébe a közérdeket az altruizmust, a kicsinyek és gyengék erősítésére irányuló törekvést teszi. Az igazi demokráciát épiti, mert a társadalom bármely rétegéhez tartozó egyén a szövetkezetekben egyenlő lesz, üzletrészes, egyenlő tag lesz a többivel. Megteremti a közép, a kisgazda, a törpebirtokos, a zsellér és a nincstelen földmunkás között a gazdasági érdekazonosságot. A kapitalizmus kinövései és visszaélései és a teljesen csődöt mondott marxizmus-kommunizmus között a kooperatizmust, az emberi együttműködés középutját akarja megépiteni a szövetkezeti eszme, a szövetkezeti gondolat érvényesítése által. Azt a gazdasági autonómiát akarja jól megalkotni a szlovenszkói szövetkezeti hálózat, amelyre Szlovenszkónak joga van s amelynek törvényes lehetőségét megadta a közigazgatási reform-törvény, azonban valósággá még máig se lett. Az ország, a járások, a községek mint Szlovenszkó népének az önkormányzati testületei szolidaritásukkal s ezenfelül még külön a nép a maga kicsi erőinek felsorakozásával és összefogásával kell, hogy megteremtsék Szlovenszkó gazdasági boldogulásának alapját ugy, hogy amikor a saját jólétüket épitik, ugyanakkor készen álljon Szlovenszkó készsége a gazdasági együttműködésre a köztársaság többi országaival,