Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

21 Ahol a nemzeji kisebbség számaránya a 20°/o-ot meghaladja, de az 50°/o-ot túl nem haladja, ott a szlovák nyelv alatt az illető nemzetiségi kisebbség nyelvén is kitüntetendő a cég neve a cégtáblán, a pecsétben, a szövetkezet összes Írásain és okiratain, feliratain és a cégjegyzékben is bevezetendő a cég neve a nemzeti kisebbségi nyelven. Az alapszabály a nemzeti kisebbségi nyelven is meg kell hogy legyen. Az ügyviteli nyelv felől a közgyűlés szabad tetszése szerint határoz a tekintetben, hogy a hivatalos nyelv mellett a szóban lévő nemzeti kisebbségi nyelv is ügyviteli nyelv legyen-e? A levelezés nyelve szlovák, magyar, német. Azon járásokban, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya az 50°/o-ot túlhaladja, de a 60%-ot túl nem haladja, ott a cégtáblán s az előző bekezdésben felsorolt esetekben a szóbanlévő nemzeti kisebbség, vagy ha két nemzeti kisebbség számaránya együtt haladja túl az 50%-oî, a szóbanlévő nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelölendő a cég neve és a cégjegyzékben is ekként vezetendő be. Az alapszabály nyelve is e szerint igazodik. A járási hitelszövetkezet ügyviteli nyelve ez esetben a szlovák és szóbajövő nemzeti kisebbség, illetve kisebbségek nyelve. A levelezés nyelve itt is szlovák, magyar és német. Azon járásokban, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya a 60%-ot felülhaladja, ott a cég neve elsősorban a szóbanlévő nemzeti kisebbség nyelvén tüntetendő ki mindenütt, igy a bérjegyzékben is, de szlovák nyelven is egyenlő módon használandó a cég neve mindenütt, a cégtáblától kezdve a cégbejegyzésig. Az ügyvitel nyelve itt az illető nemzeti kisebbség nyelve, de az állam hivatalos nyelvének törvényben és rendeletbe biztosított jogai teljes mértékben érvényesülhetnek. A levelezés nyelve itt is magyar, szlovák, német. Ha a 60° o-ot két nemzeti kisebbség számaránya összeadva adja ki, akkor az előbbi bekezdés az irányadó. Minden járási központi hitelszövetkezetben kell lenni oly tisztviselőnek, aki a szlovák, magyar és német nyelvet Írásban és szóban tökéletesen tudja. Ha nincs oly tisztviselő aki mind a három nyelvet tökéletesen tudja, úgy jelen törvény előbbi mondatának intentiója teljesül akkor, ha vannak a szövetkezetben alkalmazva tisztviselőként olyanok, akik három nyelv közül egyet-egyet tökéletesen tudnak szóban és Írásban. Ezen