Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

IV magábavéve nem halálos és csak a környezet rossz behatása teheti azzá. Tehát azzal akarnak segíteni, hogy letagadják a bajt. Pedig a veszély imminens és ha a tényleg elhárító erők sorompóba nem állanak a katasztrófa elmaradhatatlan minden vonalon. És különösen nagy a veszély Szlovenszkót illetőleg. A helyzet itt majdnem teljesen vigasztalan. A szlovenszkói mezőgazdaság úgyszólván teljesen tőkeszegény. A termelési költség igen magas, rnert drága a hitel, magas a kamatláb, a föld teljesen elvan adósodva, az adóterhek elviselhetetlenek, az ipari áruk, a gazdasági munkaeszközök és segédanyagok túldrágák, az értékesítés teljesen szervezetlen. Gazdasági termelésről, tervszerű telkesítésről meliorácziókról szó sincs, csak a munkanélküliség növekedéséről. A mezőgazdasági munkásság szervezetlen. Bajai egyre nőnek. És nincs mentség sehol. A kisipar haldoklik. A gyáripar töredékéről és kínlódásáról, az ipari munkások munkanélküliségéről lehet csak beszélni. Szlovenszkót csak egy nagy, általános erőösszefogás mentheti meg. Szlovenszkón nincsennek kifejezetten nagy gazdasági erők. Csak kicsiny erők. Ezeket összefogni és hatékony eredményes működésre képes nagy erővé tenni és azt Szlovenszkó gazdasági életének állandó hajtó motorává beállítani az a feladat, amelynek megoldása f enyhítheti a válságot és a cél és tervszerű komoly munka által lassan-lassan megmentheti, meggyógyíthatja Szlovenszkó közgazdaságát és képessé teheti Szlovenszkót gazdasági boldogulásra és az annak nyomában fakadó gazdasági haladásra.