Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXVII napvilágot látni. Anélkül, hogy a tervezet abszolút helyességét vitatnám, egy-pár biztosra vett ellenvetéssel megpróbálom a vitát már is felvenni. A kereskedelem érdekeinek sérelmét fogja panaszolni az egyik ellenvetés. Azonban ennek el kell halkulni akkor, amikor reámutatok arra, hogy a szlovenszkói szövetkezeti hálózatban mindenféle foglalkozású egyén részt vehet, igy a kereskedő is. A csehszlovák törvénytár ismer is ilyen szövetkezetet, mert rendelkezik pld. a bőrkereskedők szövetkezetéről. De a főcél, a mezőgazdasági eredményes termelés biztosítása nélkül a kereskedelem is épp ugy elpusztul Szlovenszkóban, mint a mezőgazdaság. Tehát a mentés a kereskedelemnek is érdekében van, mert ez által maga is megmentődik. Azután meg „egy helyesen vezetett és irányított szövetkezeti mozgalom nem áll ellentétben a kereskedelem legitim érdekeivel, mert a kettő mindegyikének megvan a maga külön jogosult terrénuma". A fogyasztási, a beszerzési és értékesitési szövetkezetek sok cikknek a termelőtől a fogyasztóhoz való eljuttatásával nem is foglalkozhatnak. Áll ez különösen oly árukra nézve, amelyek nem tömegcikkek, ahol a termelésnél az egyéni ízlés és az egyéni kiválóság jelentős szerepet játszik vagy ahol a kereskedelem az árú kiválasztásánál, a külföldi összeköttetések megteremtésénél különös ügyességet igényel. Igaza van annak általában, aki azt mondja, hogy: „a fogyasztási szövetkezetek és a kereskedők sok minden kérdésben összefoghatnának, különösen azokban, ahol az érdekeik azonosak". A külföld példái fényesen igazolják, hogy mindenütt megfér egymás mellett a szövetkezeti és az egyéni vagy társas kereskedelem. Nézzük Kanadát, Dániai, Angliát és főképen Német-