Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

XI. A térképeken túl

szépítéssel: „Sőt mi több, történelmi országainkhoz hozzá csatoltuk Szlovákiát és Kárpátalját, amelyek dél felé teljesen nyitott területek és biztosítják államunk számára az izoláltság föladását. Köztársaságunk egyes területeinek ilyen helyzete KözépeuTÓpában azt a pozitívumot jelenti, hogy mindenkor nagy| lehetőségeket biztosítanak számunkra, hogy könnyen kapcsolatokat építhessünk a Csehszlovákiát körülvevő világgalEbből most már minden világos. Csehszlovákiát a csehek politikája olyan helyzetbe hozta, hogy annak nyugati része, vagyis az összes cseh történelmi tartományok, Csehország, Morvaország és Szilézia teljesen izolálódtak Európa többi részétől. Ez alatt elsősorban Németország, másodsorban Lengyelország érthető. Csehország földrajzi, kulturális és gazdasági tekintetben teljesen a német és lengyel világhoz, tehát Európa északához kapcsolódik. A német világ felé azonban a szudétanémetség kisebbségi helyzetének meg nem oldása miatt teljesen izolálódott, Lengyelország felé viszont Teschen eltulajdonítása miatt nem tudták a csehek kapcsolataikat kifejleszteni. Ebben a kényszerheh'zetben minden reményük az volt, hogy a magyar Felvidék elszakításával kapcsolhatják majd a maguk és államuk sorsát Európához. Ezt fejezi ki Beneš is idézett tanulmányában. És minél nagyobb volt a német és lengyel világ nyomása a csehekre, annál elszántabban vetették meg lábukat a Közép-Dunamedence peremén, vagyis Magyarország északi részén. így állandósult az a groteszk helyzet, hogy egy maroknyi nép, amely egy jól határolt, bár kicsiny területen él, rossz politikai tudattal rákényszeríteni igyekezett magát a 300.000 km

2-t kitevő Közép-Duna medencéjére. Távol ettől az egységes gazdasági tértől, vagy éppen csak e tér küszöbén, úgy viselkedett, mintha annak középpontja lett volna. A néprajzi térképeken végrehajtott hamisítással, ha papiron is, de minél beljebb akart kerülni a csehség a Közép-Dunamedencébe, hogy a cseh politika által teremtett izolált helyzetből kiszabaduljon. Szlovákia a nagy Közép-Dunamedence északi peremén 37.000 km

2-en terül el, lakóinak száma 2,653.564. Szlovákia már benn van a Közép-Dunamedencében, de annak csupán egytized részén terül el. Ha már most megvizsgáljuk a szlovák politikát, akkor azt látjuk, hogy a Középduna medencéjével szemben a csehektől vette programmját: e medence peremén oly reményeket melenget magában, hogy egyszer a maga szolgálatára állítja annak minden gazdasági, kulturális és demográfiai előnyét. A peremvidéki helyzet a csonkaság érzését kelti a szlovákság tudatában. Ezzel szemben a teljesség és kiegyensúlyozottság állapotát úgy gondolják megszerezhetőnek, hogy magukat képzelik a Medence középpontjába. Ez a szlovák tudat Beneš csehszlovákizmusának a gyermeke. Érthető hát, hogy magán viseli alkotója minden jellegzetes tulajdonságát. Ez a tudatbéli rokonság szinte apa-fiúi kapcsolat, az eszközökben is megteremti aztán a megfelelő rokonságot. A szlovák demográfiai térképek túlzásai a szlovákságot a Medence pereméről középpontja felé akarják kiterjeszteni. Szlovákiában azt hiszik, hogy ha a csehszlovák agrár-reform Dunáig terpeszkedő cseh telepeit például szlovákoknak veszik, akkor már az egész szlovák életbe bekapcsolják a medenceország artériájának, a Dunának jótékony hatásait. Vagy azt hiszik, hogy ha a Csallóközt beszórják a cseh telepek piros foltjaival, akkor már történelmi és népi jogot emeltek arra a tiszta magyar területre, amelynek százezren felüli népességében az első világháború befejezésének időpontjában egyetlen szláv sem élt. A Közép-Dunamedence élete nem tűri, a múltban sem tűrte sohasem, hogy állandóan zavarják kiegyensúlyozottságát. Történelmének ezer esztendejéből számos példát idézhetnénk. Mi azonban csupán Csehszlovákia sorsára figyelmeztetünk és leszögezzük, hogy ez az ország avval ásta meg saját sírját, hogy megbontotta a Közép-Dunamedence egyensúlyát. Olyan külpolitikai beágyazottságban, amelyben két évtizedig élt, életszükséglete lett volna, hogy egy kiegyensúlyozott Közép-Dunamedencére támaszkodjék. A csehség evvel növelhette volna legjobban a maga erejét és biztonságérzetét. Ezzel szemben legtermészetesebb támasztékát és biztosító hátvédjét, a Közép-Duna medencéjét atomizálta és az állandó nemzetiségi, politikai, gazdasági és társadalmi nyugtalanság állapotában tartotta. Végül is ez okozta vesztét. A szlovákságnak erre állandóan emlékezni kellene. BIBUOTBKCA HUNGARJCA Samaria-S»*»rja- Samorfn