Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

X. Megbízható térképek

x. Megbízható néprajzi térképek. A ferdítések és túlzások tulajdonképpen csak akkor kerülnek kellő megvilágításba, ha olyan térképeket állítunk melléjük, amelyek hűen tükrözik e vidék nemzetiségi megoszlását. A cseh, szlovák és csehszlovák térképek a demográfiai térképezés elavult módszerével készültek. Egy nemzetiség túlsúlyát úgy tüntetik fel, hogy ugyanakkor elnyelik, az ugyanazon helyen jelenlévő más nemzetiséget. Nem fejezik ki tehát az egyes helységek nemzetiségi arányát. Varsik tiszta vörös foltjai például nyolcvan százalékon fölüli csehszlovákságot jelentenek. Ezek a vörös foltok tehát ugvanakkor az egves helyeken elnvelik a 0.1%-tól 19.9%-ig előforduló magyarságot. A vörös foltok tehát, még ha Varsik szerint 80%-on fölüli szlovákságot (valóban csehszlovákságot) jelentenek is, mégis a teljesség vizuális hatását keltik. Arról nem is beszélünk, hogy Varsik a magyarság kisebb arányait (20— 30, 30—49%-ig) színekkel úgy fejezi ki, hogy a vizuális hatás enyhébb legyen a magyarság statisztikai arányánál. A magyarság zöld mezői szlovák többségű helyeken aránytalanul silányabb kifejezést kapnak, mint megfelelő szlovák kisebbségek magyar többségű helyeken. A térképek olyanok, hogy mindenképpen a vörös szín túlsúlyát fejezik ki. Ebből a vizuális hatásból aztán könnyű a szlovákság demográfiai túlsúlyára következtetni. De ez az eljárás mesterkedésnél egyébnek nem minősíthető. Vannak azonban objektiv térképeink is erről a területről. Az itt következő első térképet az angol admiralitás készítette Magyarország nemzetiségi helyzetéről.

1

9 1

9 Az angol admiralitás néprajzi térképe. Megjelent: 1919-ben. Címe: „The peoples of Austria-Hungary. I. Hungary. Atlas. Az első pillanatban is megfigyelhető, hogy a térkép az abszolút tudományosság igényeivel készült, rajzolóit nem vezette semmiféle célzatosság, nem volt érdekük a túlzás és torzítás, arra törekedtek, hogy az egyes vidékek néprajzi helyzetét és sűrűségét együtt mutassák ki. Ennek a térképnek az olvasásához a következőket kell megjegyezni. A zöld szín a szlovákságot, a kék szín a magyarságot jelenti. A különböző árnyalatok értelme ez: a sötétebb kék. illetőleg zöld mező 95%-os magyar, illetőleg szlovák többséget jelent. Az egy fokkal világosabb árnyalás 75—95%-os szlovákságot, illetőleg magvarságot ábrázol. A fehér mező az a terület, ahol mind a magyarság, mind a szlovákság 50—50%-os arányban fordul elő. A szürke pontozásit területek nem lakott helyeket jelentenek. Ennek a térképnek az előnye az, hogy szinte a geológiai rétegződéshez hasonlatosan ábrázolja e vidék demográfiái viszonyait. Mintha demográfiái domborzati térkép volna előttünk. A térképből látjuk, hogy a szlovákság a trianoni elszakítás pillanatában tulajdonképpen csak szigetet alkotott Érsekújvártól északra Surány környékén. Ennek a szigetnek csak három 95%-on fölüli szlovák túlsúlyú pontja volt, még pedig Nagysurány, Nagymánva és Ohaj. E demográfiái csúcsokat alacsonyabb lankák veszik körül, majd egészen nemzetiségi sik vidéknek nevezhető fehér mezők, ahol a szlovákság és magyarság egyforma arányban érintkezik és körülfogja a Surány környéki szlovák szigetet. Nem hisszük, hogy e térkép alkotói ismerték e vidék nemzetiségi történetét (demográfiái geológiáját), de a tényekhez ragaszkodva teljesen kifejezték azt térképükön. A sötétzöld foltok azok a helyek, amelyek a XVIII. század betelepítésének központjai 44