Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)
VI. Hogyan keletkeztek a suránykörnyéki szlovák telepek?
tartozik a Surány-környéki szigetekre szakadó szlovák területhez. Végtelenül figyelemreméltó, hogy Ürmény és Komját a XVlII-ik század elején, pçntosan 1720-ban még őrzi a magyarság fölényét. Barsmegyében azt a változást találjuk 1720-ban, hogy visszamagyarosodik Fakóvezekény, ellenben elszlovákosodik Füss és Hull, a barsmegyei szlovák szigetek száma tehát 7. Komárom vármegyében Szemere és Imely csatlakozik Baromlak mellé. A legerősebb szlovák telepítés 1720 után indul meg a Felvidéken. A bécsi politika a magyarságot már egész tervszerűséggel szorítja az ország peremvidékéről közepe felé. Bartenstein, II. József császár tanácsadója a telepítés kérdésében a kővetkezőket ajánlja a császár figyelmébe: „Veszedelmes lenne a monarchia határszélein elégedetlen elemeket lakni engedni: mert a forradalmak, melj-ek az uralkodóházat Báthory, Bocskai, Bethlen Gábor, Bákóczi György és Tököli alatt rémítették, könnyen ismétlődhetnének. Nincs ország a világon, melyből minden dudvát ki lehetett volna irtani. És éppen ezért, ami egyszer már megtörtént, az még többször is előfordulhat. Különben is minden időkben is nagyon veszedelmes volt az államokra nézve határszéleiken elégedetlen népet lakni engedni. Most nem úgy van, mint volt Lipót korában, midőn arról volt csak szó: pelle duos. Most három ellenségnek leveretéséről van szó éspedig olyan három ellenségnek, kik közül kettő behatolhat a birodalom szívébe és „in internis" egyszerre tönkreteheti a sok fáradsággal létrehozott rendszert." 1 E politika és a habsburgi félelmek érdekében szorították hát befelé a magyarságot, nemcsak a Délvidéken, hanem a Felvidéken is. S ennek a telepítésnek eredményeképen Nyitra vármegyében Suránv környékén a szlovákság 1773-ra már 19 községben kerül fölénybe a magyarsággal szemben, holott 1720-ig csak 13 helységben alkotott többséget 2 1773-ban a szlovák többségű helységek a következők: 2 1. Kis-Keszi, 2. Komját, 3. Ondrohó, 4. Nagyszeg, 1 Szentkláray idézi „Száz év Délmagyarország történetéből" c. munkájában. Temesvár, 1879. * Lexicon universorum Regni Hungáriáé Locorum populosorum, 1773. 5. Egyházszeg később Egyháznagyszeg néven együtt, 6. Bánkeszi, 7. Tótmegyer, 8. Várad (Kisvárad), 9. Födémes, 10. Malomszeg, 11. Özdög, 12. Kis-Mánya, 13. Gyarak, 14. Csornok, 15. Szent-Mihályúr, 16. Alsó-Szőllős, 17. Felső-Szőllős, 18. Mártonfalu, 19. Vajk. Figyelemre méltó, hogy Komját mezőváros, amelyet a szlovák propaganda egyik legősibb szlovák telepnek tart, csík 1773-ra szakad ki a magyarságból, Ürményben, a másik mezővárosban és egykori református magyar központban a magyarság jobban ellenáll a szlovákságnak. Ebben az időben még Ürmény biztosítja a nyitrakörnyéki és zoboralji magyarság összefüggését a kisalföldi magyarsággal. Barsmegyében hasonló változásokat figyelhetünk meg. 1715-ben itt még csak 6, 1720-ban pedig csupán 7 helységben alkotott többséget a szlovákság. 1773-ra azonban már 18 községben találunk szlovák többséget: 1. Mellek, 2. Lüle, 3. Nagy-Mánya, 4. Füss, 5. Hull 6. Szenese, 7. Rendva, 8. Belleg, 9. Fajkürt, 10. Vezekény (Fakóvezekény), 11. Cseke, 12. Nagy-Málas, 13. Alsó-Pél, 14. Dereslény, 15. Kis-Endréd, 16. Alsó-Várad, 17. Zsemlér, 18. Nyér (Nyír). 29