Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

III. Tényleges szlovákosodás és statisztikai csehszlovákosítás

lál ás a Felvidéken szlovákokat számolt össze, a csehszlovák népszámlálás azonban már nem szlovákokat, hanem csehszlovákokat vagyis cseheket és szlovákokat együtt. Az összehasonlításnál erre okvetlenül figyelnünk kell. Megjegyezzük még, hogy annak ellenére, hogy a szlovákság Csehszlovákia megalakulása óta mind a mai napig egyforma eréllyel tiltakozott ez ellen, Varsik a csehszlovák statisztika csehszlovákjait szlovákoknak veszi, vagyis a cseheket szlovákoknak könyveli el éppen úgy, mint ahogy a csehek a szlovákokat cseheknek vették azáltal, hogy a nemlétező csehszlovák nemzetbe olvasztották be őket. Varsik tehát elismeri, mert a maga javára fordítja azt a csehszlovákosítást, amely a Felvidéken folyt Csehszlovákia évtizedeiben. A csehek első dolga volt a Felvidéken, hogy népszámlálást tartsanak szinte a második napon a Felvidék elszakítása után. Ez az 1919-ben megejtett csehszlovák népszámlálás nagyon érdekes képet tár elénk. Elsősorban is az a meglepő, hogy ez a népszámlálás az egyes helységekben a magyarság arányát nemhogy csökkenő, hanem növekvő irányban mutatja 1910-hez képest. Mi ennek a magyarázata? A csehek avval a tudattal szállták meg a Felvidéket, amelyet erről a tá jról, a magyarságról és „a tűzzel vassal való asszimilációról" szóló propagandájuk alkotott. Azt várták hát, hogy amikor megtartják az első népszámlálást, akkor a „tüzzel-vassal elmagyarosított" szlovákok ezreit találják majd, akik csehszlovákoknak vallják majd magukat és így alátámasztják igényeiket az elszakított magyar területekre. Vágyálmaiknak éppen az ellenkezője következett be. A magyarság majdnem mindenütt megerősödött arányban került ki az első népszámlálásból. Miután a csehek látták, hogy propagandájuk az aszimiláció kérdésében bakot lőtt, a következő esztendőben azonnal második népszámlálást rendeltek el, ahol statisztikai eszközökkel mindenütt leszorították a magyarság arányát és növelték a csehszlovákokét. Az 1921-es és 1930-as népszámlálások alatt oly lendülettel hajtották végre a statisztikai csehszlovákosítást, hogy nincsen szociológus és nincsen érve a társadalomtudománynak, aki vagy amely az adatok által föltüntetett nagymérvű diszimilációt képes volna megmagyarázni. Csak lelkiismereti motívumok magyarázzák ezt s az a falánk imperializmus, amelyet a csehek oly jól el tudtak bujtatni demokrata jelszavak mögé. De ezt a kérdést sohasem lehet majd elkenni: miért kellett egy demokratának földíszített köztársaságban a magyarság tíz- és százezreit a .magyar ethnikum kiterjedéséből elkacsmarni és csehszlovákká minősíteni a statisztikai asszimilálás, illetőleg csehszlovákítás eszközeivel? A táblázatban közöljük néhány olyan község adatait, amelyekben 1880-ban jelentékeny szlovák kisebbség, sőt néhány helyen szlovák többség élt. E községek adatsorán megfigyelhetjük mindazt, amit már eddig elmondottunk. Ki kell emelnünk azonban, hogy néhány községben az első csehszlovák népszámlálásnál egyenesen fantasztikus méretekben növekedett a magyarság száma, holott a csehek éppen az ellenkezőjét várták. így például Ény községben az 1919-es népszámlálás 81.7% magyart mutatott ki. holott 1910-ben csak 41.3% volt a magyarság aránya. Kolta községben 69.2%-ról 78.2%-ra, Kisbaromlak községben 63.3%-ról 85.6-%-ra és Komáromszemerén 13%-ról 97.2 %-ra emelkedett a magyarság száma 1910-től 1919-ig, nyilván a szlovákság rovására. Mi magyarázza meg ezt? Nem magyarázatja meg más, mint az, hogy e falvak szlováksága oly nagy szimpátiával fogadta az első csehszlovák népszámlálás cseh számláló biztosait, vagyis a „fölszabadítókat", hogy azok előtt magyarnak mondta magát. Ezzel azt fejezte ki, hogy visszakívánkozik abba a rendszerbe és abba az országba, amelyre a csehszlovák és szlovák propaganda minden eszközzel a nemzeti elnyomás bélyegét szeretné rásütni. 2 I