Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

III. Tényleges szlovákosodás és statisztikai csehszlovákosítás

III. Tényleges szlovákosodás és statisztikai csehszlovákosítás. A csehszlovák propaganda mindent elkövetett arra, hogy aláássa a magyar népszámlási adatok hitelét. A csehszlovák után SL szlovák hírverés folytatta a munkát. A magyar népszámlálással kapcsolatban unos úntalan hirdetik, hogy nem tükrözi a valóságos nemzetiségi állapotokat, minden eszközzel asszimilál vagyis arra törekszik, hogy a magyarság arányát statisztikai eszközökkel fokozza a nemzetiségekkel, nevezetesen a szlováksággal szemben. Ezzel a váddal is úgy vagyunk, mint általában a asszimiláció vádjával. Bűnös mulasztásunk folytán nem néztünk vele szembe és hallgatásunkkal magunk tápláltuk. Ha azonban megvizsgáljuk a magýar népszámlálások adatsorát, például azokkal a községekkel kapcsolatban, amelyeket Varsik két térképe feltüntet, akkor azonnal tisztázódik a következő: Az egyes helységekben a magyar statisztikák a „tüzzel-vassal való magyarosítás" évtizedeiben és ennek ellenére a magyarság számát és arányát nem növelve és nagyítva, hanem csökkentve tüntetik fel! Ha az események Varsik és a többi propagandista logikáját követték volna, akkor mindenütt felfelémenő tendenciát kellene, hogy mutasson a magyarság nemzetiségi aránya Í880 óta. De ilyesmiről szó sincs! Lássunk a táblázatos kimutatásból példákat. Az első község Királyi. A magyarság aránya 1890-ben 86.7% volt. 1900*-ra, a „tűzzel vassal való magyarosítás" ellenére az arány 85.8%. 1910-ben 86.2%, tehát 0.5%-kai alacsonyabb, mint 1890-ben! Nyitrakiskér magvarsága 1890-ben a lakosság 94%-át tette "ki. 1900-ban tehát 10 esztendős magyarosító ténykedés után már. csak 86.2%-ot és 1910-ben 84.8%-ot. Nyitranagykér magyarsága az össznépesség 93.5%-át alkotta 1890-ben, 1900-ban márcsak 93.2%-át, 1910-ben pedig 92.8%-át. És ugyanilyen képet mutat a nemzetiségi viszony fejlődése a magyarság szempontjából kyitranagyfalun, 1880 és 1910 között, Kiscétényben 1880 és 1890 között, Nagycétényben 1890 és 1900 között, Dunaradványon 1890 és 1910 között, Csúzon 1890 és 1900 között, Farnadon 1890 és 1910 között, Oroszkán 1880 és 1910 között, Tőrén 1880 és 1900 között, Tilden 1880 és 1910 között, Töhölön ugyanebben a szakaszban, Kismányán 1890 és 1910 között, Barsbesén 1880 és 1900 között, Nagyölveden 1880 és 1900 között. Bajcson 1890 és 1910 között, Imelyen 1890 és 1910 között, Párkányon 1900' és 1910 közölt, Garamkövesden 1880 és 1890 között, Barsendréden 1890 és 1910 között, Alsóváradon 1880 és 1900 között. Felsőváradon 1890 és 1910 között, Alsó f egy verneken a XIX-ik század utolsó évtizedében, Felsőfegyverneken 1880 és 1890, valamint 1900 és 1910 között. Madáron 1880 és 1890 között. Kérdjük most már, miféle magyarosítás az, amely a magyarság arányát mindenütt romlani és csökkenni engedi? És milyen nacionalista öntudat nélkül való és propagandisztikus szempontokra figyelemmel nem lévő statisztika az, amely mindennek kifejezést ad? Mindez azonban a csehszlovák és az ő egykori nótáira járó szlovák hírverést nem győzi meg koholt állításai tarthatatlanságáról. Az imént felsorolt helységekkel szemben, ahol a magyarság aránya egy vagy más időben csökkenő tendenciát mutatott, csupán a következő helyeken látjuk az általános emelkedést: Zselizen, Nyitrán, Kurtakeszin, Léván és Köbölkúton. De egyik helyen sem látunk olyan szédületes emelkedést, amely „tüzzel-vassal való asszimilációra" engedne következtetni. Fejtegetéseink bizonyítására illetőleg azok alapjául közöljük az alábbi táblázatot. A magyar statisztikai adatok mellett közöljük az 1919-es, 1921-es és 1930-as csehszlovák népszámlálás adatait is. Mielőtt azonban összehasonlítanók a magyar és a csehszlovák népszámlálást, figyelmeztetnünk kell arra, hogy a magyar népszám-