Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

IV. A gazdasági kérdés - Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

pedig a visszacsatolás reményének kora, a gazdasági problémák háttérbe való szorulása következett. A néhányéves tétlenség és csodavárás után kezdődött a lassú építkezés ideje, amely a mai napig is tart, sőt fokozottabb mértékben éppen a legutolsó esztendőkben indult meg. A három — gazdaságtörténelmi szempontból ugyan rövid — korszak ismertetése közben természetesen részletesen tárgyaljuk gazdasági intézményeinket, egyrészt azokat, amelyeket az államfordulat idején mentettünk át kisebbségi életünkbe, másrészt azokat, melyeket már önerőnkből építettünk fel, közben azokról a magyar intézményekről sem feledkezem meg, amelyek a húsz esztendő folyamán egyrészt megszűntek, másrészt pedig az uralkodó nemzet kapitalizmusának szolgálatába állottak. Ma — már bevezetőben megállapíthatjuk azt, hogy a szlovákiai magyarság szolgálatában egyedül a szövetkezeti mozgalom és a gazdasági érdekvédelmi szervezetek állanak. Államalkotó nemzet testéből szakadtunk kisebbségi sorsba, olyan nemzet testéből, amely a múltban nem helyezett súlyt sohasem a gazdasági kérdésekre, gazdaságilag a világháború végéig nem tudott gondolkodni és a gazdasági munkát a napi politika és a jó közigazgatás mellett csaknem teljesen elhanyagolta és olyan elemnek engedte át, amely sohasem érzett közösséget a magyar lélekkel. A szlovákiai magyar kisebbség nem élt önálló állami életet, hiszen a határmenti magyar népcsoportok szerves részei voltak a magyar medence lakosságának. Erdély az államfordulat idején sokkal kedvezőbb helyzetben volt abból a szempontból, hogy azonnal fölismerhette az elcsatolás tényét és megkezdhette a gazdasági berendezkedés átépítését az új helyzetnek megfelelően. Erdély a Kárpátok által határolt KözépDunamedencében külön egységet jelent, nem fűzték olyan szoros kapcsok a magyar centrumhoz, mint a szlovákiai magyarságot. Ha a multszázadbeli gazdasági fejlődést vesszük figyelembe, megállapíthatjuk azt, hogy Magyarország gazdasági fejlődése a magyarság számára teljesen egyoldalú volt. A magyar lakosság körében csupán a mezőgazdálkodás jelentett önálló, kimondottan magyar gazdasági tevékenységet, de ez a mezőgazdálkodás sem rendelkezett fejlett érdekképviseleti szervekkel. A szlovákiai magyarság szempontjából ez a tétel teljesen helytálló, mert a helyzet még ma is ezt mutatja. Ez a mezőgazdálkodás nem volt tőkeerős, mert hiszen a mezőgazdasági lakosság néhány évtizeddel azelőtt került íki a jobbágyi sorsból. A multszázadvégi és a huszadik századeleji magyar liberális gazdasági politika sok tévedését most érezzük igazán kisebbségi életünkben, az új állam keretei között. A magyarság a szabadelvűséggel legtöbbször saját érdekeit áldozta fel. A gazdasági erők szabad érvényesülésének jelszava sokmillió magyar kisember vagyonának megsemmisülését, gazdasági érdekeinek feláldozását jelentette olyan sazbadelvű plutokrácia javára, amely a magyar nemzeti szellemtől távol állott és csupán önmagá-