Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

nokkormány csak átmenet volt a teljes polgári kormány felé, időnyerést szolgált, hogy uralma alatt švehla, Hodža és Kramář összekovácsolja az új többséget. A polgári többség körvonalai a vámkérdésben alakultak ki. Az agrárvámok emelését célzó javaslatot nemcsak a cseh polgári pártok, hanem az aktivista német agrárpárt és német keresztényszocialista párt, továbbá a szlovák néppárt és a Magyar Nemzeti Párt is megszavazta. Ez volt az első eset, hogy a két magyar párt teljesen ellentétes taktikát követett. Az ezt követő kongruatörvényt már mindkét magyar párt támogatta, de az ellentét továbbra is mély maradt. A Magyar Nemzeti Párt a vámtörvény megszavazásáért kierőszakolta az évek óta tervezett Dérerféle illetőségi javaslat törvénybeiktatását s ezzel néhány ezer magyar hontalan visszanyerte állampolgárságát. Sajnos, a lex Dérer még félmegoldást jelentett a hontalanok ezrei számára. A vámtörvény mély szakadékot vont a cseh polgári és ellenzéki tábor közé. A törvényjavaslat ellen a szocialisták a kommunistákkal együtt a prágai parlament legerőszakosabb és legrombolóbb obstrukcióját fejtették ki s az uccát is véres tüntetésekre izgatták föl az »úri koalíció« ellen. A vámkoalíció idején az volt a helyzet, hogy polgári többséget csak a szlovák néppárt és a németek s esetleg a magyarok egy részének segítségével lehetett alkotni. E helyzeti előnyt a szlovákok, a németek és magyarok kihasználhatták volna, ha a három nemzet szolidáris politikát követ. De a szlovákokat Kramář a tartományi reformmal külön leszerelte és a németek is Hodžával külön egyeztek ki, minden előzetes programmígéret kikötése nélkül s így helyzeti energiájukat elvesztették. Ilyen körülmények között a magyar nemzeti párt, — amely egyedül ragaszkodott előzetes garanciákhoz s főleg a földreform végrehajtásának megállítását kívánta s a Koczorféle javaslat szerint azt az elvet akarta érvényesíteni, hogy a magyar többségű vidéken minden kisajátított földet magyar földigénylőknek kell juttatni — kezességek hiányában belátta, hogy az aktivista politika kilátástalan s önként szakított az aktivista kísérlettel. A szlovákok már 1929-ben megbánták lépésüket, belátták, hogy a tartományi önkormányzat nem elégítheti ki autonomista követelésüket és ellenzékbe vonultak. A német aktivista kísérlet egészen 1938-ig tartott, de ez is ugyanolyan teljes kiábrándulással végződött. * Ettől kezdve a magyarság két vártja megint egyre szorosabb fegyverbarátságban küzd egymás mellett, a keresztény világnézetben, a nemzeti programmpontokban és az autonómia követelésében teljesen egyek voltak. így 1927-ben vállvetve vettek részt a községi, 1928-ban a tartományi választásokban. A következő évben, 1929 október 27-én a szepesi német párttal közös választási csoportként 257.231 szavazatot szereztek. A keresztényszocialista párt a közös listán 5 képviselőt, 2 szenátort, a Magyar Nemzeti Párt 3 kéjpvise74