Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

kevésnek találta s rábírta az antantot arra, hogy ujabb jegyzékben azt követelje Magyarországtól, hogy a szabad kirá'yválasztás esetére az egész Habsburg-ház kizárassék a választhatóságból. Másik sikere volt Benešnek az Ausztriával való semlegességi szerződés (1921. XII. 15.) és a kölcsönös határelismerésről és döntőbíráskodásról szóló csehszlovák-lengyel szerződés. (XI. 6.) E külpolitikai sikereket a belpolitikában annál több kudarc kísérte. A mozgósítással egyidejűleg Szlovákiában és Kárpátalján ostromállapot volt november 24-ig. Két nappal később Hlinka szlovák hívei a többség túlzott centralizmusa miatt kivonultak a kormányból s a közös csehszlovák néppártból s külön pártot alakítottak. Ettől kezdve keményen követelik a pittsburgi szerződés megvalósítását. Ez volt a Beneš-korimány legsúlyosab belpolitikai csapása, mert ettől kezdve csak cseh jellegű pártok támogatják. A parlamentben dúló nemzetiségi feszültségre jellemző annyi, hogy Beran német nemzeti párti képviselő bűzbombát dobott (1922. I. 27.) a parlamentben az elnök elé. Beneš kormányának gyöngéje volt az is, hogy túlságosan függött a pétkától, a pétkának csak egy tagja volt a kormányban. Švehla kormányában (1922. X. 7.) már valamennyi pétka-tag tárcát vállalt. A švehla-kormány programmadó nyilatkozata a nemzetiségi kérdésről egyetlenegy szóval sem nyilatkozott. Ez a negatív álláspont jellemezte egész 1925 tavaszáig a többség politikáját a nemzetiségekkel szemben. Egyik legfőbb feladatának tekintette az új rendszer a német Beran perbefogását hazaárulás címén. A viharos parlamenti ülések feszültségére és a német ellenzék akkori érzületére jellemző az az emlékezetes kitörés, amely Lodgmann ajkáról (1922. X. 27.) elhangzott: »Wer da glaubt, dass es nicht die höchste Pflicht der deutschen Abgeordneten ist, in diesem Staat Hochverrat zu üben, der irrt.« Beránt négyévi börtönre ítélték. (1923. I. 19.) A nemzeti koalíció pénzügyminisztere, Rašín Alajos dr. deflációs politikát követett. Ez az állampénztár gazdagodásához vezetett, de a nyomában fizetésleszállítások, bérharcok, munkanélküliség következtek. Rašin rövidesen az ország leggyűlöltebb embere lett s egy exaltált kommunista (1923. I. 5.) lelőtte. A Beran-eset és Rašin meggyilkolása arra ösztönözte a nemzeti koalíciót, hogy a politikai bűncselekmények üldözésére, »a köztársaság és a demokrácia oltalmára«, egy szigorú törvényt alkosson. A javaslat ellen nemcsak az egész ellenzék tiltakozott, hanem a cseh szocialista pártból is ellene szavazott három képviselő. Ezért elvesztette mandátumát. A német és magyar képviselők tüntető deklarációval kivonultak a javaslat tárgyalásáról. A törvény a lázadástól, lázítástól, katonai árulástól kezdve lefelé az államellenes cselekmények följelentésének elmulasztásáig és az álhírterjesztésig mindenféle politikai kilengést büntet s a lapok betiltásáról is intézkedik. A súlyos politikai pöröket kivette az esküdtszékek hatásköréből s szakbírákból álló állambíróság hatáskörébe utalta. 1923 óta minden kémkedési és politikai pör e törvény alapján indul meg.