Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

polgárok kérdéses honosságát, ellenben rendezetlenül hagyta a szlovákiai és kárpátaljai területek lakosainak honosságát. Elsősorban magyar lakosok voltak azok, akiknek állampolgárságát nem akarták elismerni, különösen, ha politikával foglalkoztak. Az ilyeneket kellemetlen idegenekként megfosztották honosságuktól és kiutasították. Ez a sors még a törvényhozókat sem kímélte: így vesztette el mandátumát a magyar keresztényszocialista Tobler János, később Körmendy-Ékes Lajos, majd Palkovics Viktor, nemkülönben a magyar kommunista Nagy Gyula és Surányi Lajos. Ugyanígy tették át a határon Kiss Antal görögkatolikus püspököt is. A hivatalnokkonmány nem támaszkodott szilárd többségre, hanem minden javaslatához külön alkalmi többséget biztosított magának, ezért elejétől végig válságban volt. Voltaképpen csak rendőrhatalmi feladata volt, a kommunista párt feltörése idején megfékezte a lázongásokat s ezzel a szociáldemokráciát megkímélte attól a népszerűtlen feladattól, hogy az ő kormánya viselje a kommunista munkáskirobbanások fegyveres letörésének felelősségét. A hivatalnokkormány másik föladata az volt, hogy előkészítse a cseh nemzeti koalíciót, amely 1921 szeptember 26-tól kezdve 1925 őszéig a nacionalizálás politikájának korát képviselte. A vörös-zöld koalíció kormánya és a hivatalnokkormány idején a magyarság két pártja mindenekelőtt a közös programmját tisztázta. Szent-Ivány József kezdeményezésére 1920 december 7-én ótátrafüreden megalakult a »Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága«. A szövetséghez csatlakozott a Szepesi Német Párt is, amelynek alapítói élén Hefty Gy. Andor, Nitsch Andor és Flachbarth Ernő dr. állt. A közös bizottság elhatározta, hogy a szövetséges pártok választásokon egységes választási pártként közös jelölő-lajstrommal lépnek föl. A közös programm követelései közt ilyen pontok voltak: az ostromállapot és katonai diktatúra megszüntetése, a katonai bíróságok polgári személyek fölötti illetékességének megszüntetése, a politikai pörök megszüntetése (akkoriban tömegével voltak himnuszpörök), a politikai vétségek címén letartóztatott egyének szabadlábra helyezése, a pozsonyi teljhatalmú minisztérium »propagačná kanceláriá«jának föloszlatása, a rendőri felügyelet alá helyezésre, internálásra, kiutasításra vonatkozó rendeletek visszavonása, a sajtószabadságra, a levéltitok sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányrendelkezések életbeléptetése, gyülekezési és egyesülési jog visszaállítása, a jogtalanul elbocsátott köztisztviselőknek állásukba való visszahelyezése stb. A sajtószabadságra vonatkozó követelés éppen időszerű volt, mert a keresztényszocialista párt első napilapját, a kassai »Esti Ujság«-ot 1921 őszén háromszori időleges szüneteltetés után végleg betiltották. A közös bizottság föladatköre fokozatosan bővült, bár Lelley, mint a vezető keresztényszocialista párt elnöke, szabotálta Petrogalli egységesítő törekvéseit. A közös bizottság akcióképeségének