Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Ungár Joób: A magyar zsidóság

új napos oldal felé fordultak és megtagadtak minden közösséget korábbi nemzettestvéreikkel. Aligha több, mint azoknak a magyaroknak a száma, akik pusztán opportunizmusból, minden érzelmi alap nélkül, csupán nevüknek esetleg szlávos hangzására, vagy régi igazi szlovák családokkal való rokonsági kapcsolataira támaszkodva hirtelen rájöttek, hogy ők csehszlovákok s ezen a jogon megszállották az akkor még számbelileg hiányos szlovák értelmiség részére jutható pozíciókat. — A szlovákiai magyar zsidóságnak az a nemzedéke, amelyet az államfordulat már meglett életkorban és kifejlett életszemléletben talált, bár lojálisán beilleszkedett az új állam kereteibe, mégis megtartotta ragaszkodását, szeretetét és áldozó érdeklődését magyar nyelve, kultúrája és nemzeti érzése iránt. — A zsidó nemzeti eszme is jelentős számú hívekre tett szert, de ezek túlnyomórészt a fiatalok közül kerültek ki. Aligha lehet csodálkozni ezen, hiszen az államfordulat óta érthetően nem kaphatott az ifjúság magyar érzése akkora tápot, mint azelőtt, hiszen az állami iskolák, még a magyar tannyelvűek is, ha nem is eltéríteni törekedtek a magyar nemzeti érzéstől, de legalább elközömbösíteni iránta az ifjúságot, s tudjuk, hogy az iskola ily irányú hatását a szülői ház és társadalmi környezet légköre nem tudja eléggé ellensúlyozni, főkép nem a zsidó ifjúságnál, amely nap-nap mellett azt hallja, olvassa, hogy az anyanemzetbeli magyarság jóformán kitagadta az ő fajtáját a nemzettestből. De a zsidóságnak az a korosztálya, amely már felnőtt sorban élt a magyar nemzeti uralom alatt a jogok teljességében és viszonylagos jólétben, amely tehát személyes hálát érezhetett a magyarság iránt, túlnyomó többségében csorbítatlanul megőrizte régi nemzeti érzését s nem bolygatta meg ez érzésében sem saját népének újjáélesztett történelmi nemzeti gondolata, sem az a helyzeti előny, hogy a csehszlovák államhatalom látszólag szívesen vette zsidó polgárainak a zsidó nemzeti gondolat irányába való orientálódását és sietett a zsidóságot külön nemzeti kisebbségnek elismerni. Pedig, ha ebben a kérdésben anyagias gondolkodás irányította volna a zsidóságot, aligha kellett volna kétséget táplálnia aziránt, hogy »jobban fizetődik ki«, hamár mindenáron kisebbségnek kell lennie, ahhoz a kisebbséghez tartozónak vallania magát, amelyet a hatalom is jó szemmel néz és szélesebb kisebbségi jogokban részesít. Amiről ideáig beszéltem, az a szlovákiai zsidóság belső lelki helyzete önmaga magyarságával szemben. Szólani kell most ennek a magyar zsidóságnak a helyzetéről a csehszlovák köztársasághoz való viszonylatában. De erről a helyzetről alig lehet valamit is mondani, mert ilyen helyzet lényegileg nincs is. A csehszlovák államban mind a mai napig semmi olyas törvényi vagy intézményes rendelkezés nem látott napvilágot, amely a zsidót bármiféle vonatkozásban a többi állampolgároktól eltérő elbánásban részesítené, valamitől eltiltaná, valamiből kizárná, vagy akárcsak korlátozná is pusztán azon okból, mert zsidó. A szabad kereseti ágakban ugyan nem elegendő a prosperáláshoz a foglalkozás üzhetésének szabadsága.