Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

egyes vélemények szerint az 1930-as népszámlálásnál a magyar lélekszám csökkenését nem utolsó sorban a cigány nemzetiség kreálása okozta. (1921-ben 8478,, 1930-ban 32.209 volt a cigányok száma.) De a cigányok csak ipapirosveszteséget jelentenek, mert új etnikumba nem olvadtak bele, sőt legnagyobb részük még nyelvileg sem távolodott el. Viszont a másik nemzetiség, amelyet — a statisztika tanúsága szerint — a magyar nemzetiség gyengítésére vezettek be: a zsidó nemzetiség, ez valóban asszimilálódási folyamatot indított meg, mert a zsidó nemzetiségűek nagyrésze el is szakadt a magyar etnikumtól. Ez a veszteség viszont nem az 1930-as népszámlálásnál érte a magyarságot, hanem mindjárt 1921-ben,

1 aanikor a zsidók 15.000 lélek kivételével, elhagyták a magyarságot. A statisztikai asszimiláció számlájára ikell írni azt a veszteséget is, amit a magyarság az »állampolgárságnélküli idegenek« személyében szenvedett. (1921-ben 16.392 magyar nemzetiségű volt hontalan, 1930-ban 27.746.) És puszta statisztikai veszteségnek számít az is, amikor a népszámlálási módszer folytán szenvedtünk kárt: mert amint ismeretes, Cseh- és Morvaországgal ellentétben, Szlovákiában és Kárpátalján a népszámlálási öszeíró-íveket a népszámlálási biztosok töltik ki és e módszer folytán számos önkényes igazítás történhetett meg a magyarság kárára. A nagyobbik veszély máshol van. Ott, ahol a magyar lelkiség idegen körbe lép és az egyén megszűnik a magyar közösség konstruktív része lenni. Az asszimilálódásnak számtalan esete van, ahol a külső objektív statisztikai jegy megmarad, az illető papíron mint magyar szerepel, de lelkileg kilépett a magyar etnikum lelkiségéből és idegen, legtöbbször csehszlovák lelkiséget öltött magára. Nem a közömbösekről van szó, nem is azokról, akik még nem érkeztek el a magyar lelkiséghez, vagy már elvesztették, hanem csakis azokról, akik az asszimilálódás pozitív lépését is megtették: a magyar etnikum lelkiségét más nemzetiség lelkiségével cserélték f el. Az átmenetet a közömbösség képezi és sok tekintetben ,a nemzettelenség, úgy ahogy például a kommunista párt szellemi hátterében nyilvánul, meg, s a lelki asszimiláció befejezett tényét pedig a csehszlovakizmus lelkiségének teljes vallása követi. Ez a veszély, a lelki asszimilálódás fenyegető réme sokkal nagyobb, mint a statisztikai aszszimilálódás. Kétszeresen nagy, mert éppen magyar cégér alatt is történik. A lelki asszimilálódás áldozatai és tudatos irányítói a magyarság, a haladó és egységes magyarság fráziskészletével indulnak harcba és így ez a folyamat solnkal észrevétlenebb, mint az erőszakos asszimiláció, vagy a ferdített adatok becsempészése. Hátterében pedig ott áll az anyagi előnyökre csábító opportunizmus. A kisebbségi helyzetben a nemzeti hovátartozás egyedüli mértéke a lelkiség, ezért a statisztikai adatok kétszeresen irreálisak. A statisztikai hovátar1 Ekkor hullt ki a magyarságból 216.000 izraelita vallású, legnagyobb részük: 150.588 zsidó 'nemzetiségűnek vallotta magát. A zsidó vallásúak túlnyomó része azelőtt magyar nemzetiségűnek vallotta magát.