Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938
II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében
Ezekben vázoltuk nyelvterületünk határváltozásait, most nézzük a belsejében mutatkozó elváltozása tüneteket, illetve azok természetét. Először a legnagyobb nyugati tömibrészen. Itt elsőnek az a vándorlási folyamat említendő, amely a mátyusföldi és csallóközi magyar munkásréteg részéről Pozsony város perifériális telepei felé megindult. Néhány ezerre tehető az a volt vidéki napszámos- és zsellértömeg, amely az utóbbi évtized folyamán Főréven, Zabos, Óliget, és Dornkappel telepeken, valamint Ligetfalun megtelepedett, városszéli proletárréteggé alakulva. Számos csallóközi falu 1930. évi adatában egyenesen hiányoznak ezek a rétegek — és mivel a hiány elsősorban a csehszlovák telepítés falvaiban és azok környékén jelentkezik — e folyamatot a földreform következményének kell tartanunk. Szóbanforgó legkiterjedtebb tömbterületünk terepén két jelentősen változó gócot találunk. Az első a felsőcsallóközi csücsökben Pozsony alá kiépülő csehszlovák híidfő, a másik az Érsekújvártól lefelé a Dunáig alakuló csehszlovák korridor. Utóbbi az Érsekújvár feletti surányi szlovák félsziget folytatását képezné és amennyiben kiépülése sikerülne, legnagyobb nyelvterületrészünket vágná ketté: a mátyusföld—csallóközi részt a párkányvidék—garamvölgyi résztől. A Pozsony alatti hídfő a felsőcsallóközi csücsök csehszlovák telepekkel való megtüzdelése által alakul. Itt vannak a már említett és Csütörtök község határából kihasított Hviesdoslavov és Miloslavov községek s kívülük még 6 nagyobb telep, Éberhard, Fél, Nagymagyar, Csenke, Tonkháza és Űszor községek határaiban. Hozzájárul a környék csehszlovák elemének emelkedéséhez, hogy Vereknye és Püspöki községek mindinkább a rohamosan fejlődő Pozsony külterületévé válnak, ahol sokan vesznek maguknak lakhelyet. Mivel e szűkebb környéken 5 német falu is van, fennáll itt az a lehetőség, hogy ez a területrész fokozatosan vegyes jelleget öltsön. Az Érsekújvár alatti ék tengelyét a várostól délre fekvő valamikori szlovák telepítésű helységek (Bagota, Ógyalla és részben Bajcs) visszaszlovákosodása képezné. Nyugati falát a szlovák Tótmegyer és a részben szlovák származású Imely vonala, keleti falát a szlovák újgyalla és a valamikor szlovák telepítésű Kurtakeszi alkotnák. Ez az egyébként teljesen magyar benyomású s vegyes jelleget csak egészen halványan viselő területrész átszíneződése támaszt kapott már a magyar rezsim utolsó éveiben a Megyercs községi (Violin puszta) szlovák telepítés által (Imely alatt). A csehszlovák telepítés most Megyercs alatt még négy csehszlovák telepet helyezett el, melyek Komáromtól nyugatra leérnek a Dunáig (örsújfalu, Ekei, Nemesócsa határában és Hodžovo önálló község). Ögyalla alatt is létesült egy nagyobb telep (Zöldállás = Zeleny Háj), kelet felől pedig Kurtakeszi és a Duna között négy (Mudroňovo, Srobárová községek, valamint Izsa és Dunaradvány határá2