Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VIII. Nemzetek közt - Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

dított; Wass Albert Farkas verem j ét, aminek nagy kritikai és könyvsikere volt. Ez a két író időről-időre fellebbenti a szlovákság előtt a magyar kultúra egy-egy értékét. Az eredmény nincs arányban munkájukkal. Hangjuk nem hatol messzire, mert az öregek nem figyelnek a fiatalok termelésére, a fiatalság felé pedig szavuk a pusztába kiáltó prófétáé. Ez a körülmény azonban mit sem változtat a munka értékén; sőt esztétikai kultúrájúkról és humanizmusukról tesz bizonyságot abban az időben, amikor nagyon sok a vak a magyar szépségek iránt. A fiatalok, a harmadik réteg nagyon laza kapcsolatban van a magyarsággal. Ez egyaránt általános irodalmi, társadalmi és politikai vonatkozásban. Nem ismeri a nyelvet, magyar könyvet nem olvas. Orientációja ezt nem is teszi szükségessé. A magyar iroda» lomból néhány néven kívül semmit sem ismer. Hibásan ejti ki Petőfi nevét, akit szlováknak tart. Különben is kevés kiválóságunk magyarságát hajlandó elismerni. Abban, hogy az »ukradnútý jazyk«-ot (»összelopkodott nyelvet«), a magyart nem beszéli, sőt megtanulni sem próbálja, nem lát fonákságot. Helyzete csaknem száz százalékban passzív. — Pedig szlovák részről nem egyszer hívták fel figyelmét a magyarságra és arra a veszélyre, amit a magyarság nem ismerése jelenthet. Megtették ezt a hivatalos körök (pl. Hodzsa miniszterelnök több nyilatkozatban) és írók egyaránt. Az utóbbiak közül különösen Krcméry és Novák Lajos foglalkoztak behatóbban ezzel a kérdéssel. Mindketten sajnálattal látják, hogy a háromnyelvűség és a kultúrának az ismerete a mostani generációnál egynyelvűségre szegényedik le. Novák nagy vitát keltett könyvében

8. erősen megtámadja ezt a szellemileg leszegényedett fiatalságot. Szerinte a háborúelőtti középiskolai oktatás magasabb nívón volt, mint a mostani. Nagy előnye volt, hogy nevelt. A régi generáción meglátszik a magas kultúra eredménye, életformája kultúráltabb, civilizáltabb, mint a mostaniaké, akik csak ismereteket kapnak az iskolákban. — Fokozottabb mértékben vonatkozik ez a nyelvoktatásra. »Szlovákiában a háború előtt minden művelt szlovák megtanult az iskolában és az életben magyarul, németül és szlovákul.«

7 »A mai állapot Szlovákiában, különösen a fiatalságnál, nemhogy valamelyes kétnyelvűségre korlátozódott volna, de lesüllyedt nagyobbrészt a szlovák egynyelvűségre.«

8 Novák a jelenség okát a következőkben találja meg: »A hiba a szlovák ifjúságnak a magyar és a német ifjúsággal szembeni erősebb elszigetelődésében van és abban, hogy a volt Magyarország másnyelvű vidékeivel való érintkezést lehetetlenné tették. Ezenkívül, ami a magyar nyelvet illeti, nagyon sokat ártott a csehek által szinte túlzásig mesterségesen ápolt gyűlölet minden ellen, ami magyar. Ezt a gyűlöletet a vezetésük alatt tanuló szlovák ifjú8 Jazykovedné glosy k československý otázke, 1936. 7 U. o. 315. 1. 8 U. o. 316. 1. i 1 10