Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VII. Az új nemzedék - Kovács Endre: A Sarló története

Ezt (követte volna a fiatail pedagógusok, művészek, írók szakmabeli szervezkedése és felsorakoztatása a »proletariátus népmozgalommá szélesülő frontjában«. Egy kisebbségi társadalom kereteiben merő túlzás volt a fiatalsági mozgalom szerepét egy társadalomorganizáló és a régi társadalmi létrend törvényeit felbontó európai jelentőségű népfront hiú álmával felcserélni. Igaz ugyan, hogy a kor történelmi atmoszférája, a súlyos válság terhében sínylődő európai munkásság keletrenéző szabadságvágya és az új társadalmi rend csalogató illúziója elég elhihető érvekkel szolgál a fikciók mentségére, de nem éppen az adja-e meg egy mozgalom etikai súlyát, hogy idejében le tud számolni a veszedelmessé vált illúziók világával? A csehszlovákiai magyar kultúrtársadalom végleg lemondott arról, hogy ezeket a fiatalokat a nemzeti munka síkján, viszontlássa, ezért most már szinte tudomást sem vett a Sarló további" útjáról. A kevésbbé forradalmár elemek időközben ugyanis elhagyták a mozgalmat s egy szép napon az a haladószellemű kultúremberekből álló társaság, amely a legszükségesebb kiadásokra az anyagiakat folyósította, beszüntette segítségét. Ezzel kezdetét vette egy olyan folytamat, amely rövid időn belül az ifjúsági munka beolvadását jelentette a Sarló által egyedül népmozgalomnak felismert kommunista párt adott kereteibe. A főiskolás fiatalság legnagyobb része már csak távolból figyelte ezt a folyamatot. A Sarló tagjainak létszáma megfogyatkozott, ez azonban kifelé alig látszott meg. Az a néhány öreg mozgalmista olyan termékeny bőséggel vetette magát rá a frissen meghódított munkaterületre, mintha az idő csaikugyan megérett volna a változásra. A túlzásba vitt parasztromantika után most egy féktelen, extatikus önkívületbe eső munkás-imádat vált úrrá. A vörös testnevelési szervek, ifjúmunkás tornászegyesületek, a Prágában megindult »Űt« című kommunista folyóirat, a proletárirodalom időnkénti megnyilvánulásai rohamosan betetőzték a változást. A szocialista mozgalom párhuzamosan futó világkonjunktúrája egy harcos és lüktető világ tengelyébe állította be ezt a fiatalságot. Néha már-már úgy látszott, hogy a merész sarlós-álom, mely a kommunista pártból egy széles gyűrűzésű s a legalsó néprétegek akaratán, elszántságán felépülő tömegmozgalmat szeretett volna létrehozni, megvalósul. Kossuton verekedésre kerül a sor a nép és a csendőrök között: a sarlósok kiutaznak a helyszínre, riportokat írnak s mint tanuk még az esküdtszéki tárgyaláson is szerepet visznek. A kommunista párt sztrájkot készít elő s a fiatalokat felhasználja a propagandára. Röpiratokat rejtegetnek és május elsején felvonulnak a vörös zászló alatt, hogy elénekeljék az internacionálé indulóját. A Sarló története innen kezdve kevés változatosságot mutat. A fiatalok, bekerülve a pártba, természetszerűleg szembetalálták magukat a pártapparátus vezetőivel, a politikai taktikával, csupa olyan momentummal, amely elgondolkoztatta őket. Azt hitték, megreformálhatják a pártot, ha az rossz utakra tévedt.