Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VII. Az új nemzedék - Kovács Endre: A Sarló története

fejezete ez az időszak. Az »A Mi Lapunk« 1930. májusi számában Balogh Edgár közreadja az első szlovákiai regősjárás naplóját. Rámutat arra az útra, amelyet a regősmozgalom 1926 óta megtett és az új tennivalókat a következőkben látja: »A kisebbségi magyar diákokat ki kel'1 vezetni a magyar vidékre, tömegeink közé, hogy megismerjék necsak a faji kultúra sajátos voltát, hanem meglássák, tapasztalják, tanulmányozzák a kisgazda, a törpebirtokos, a zsellér, a városba járó gyári parasztmunkás, a föld viszonyait is. Ez a tanulmányozás készíti elő azt a kisebbségi magyar új értelmiséget, amely nem frázisokra, politikai jelszavakra vagy vakon elfogadott teóriákra, hanem a kisebbségi magyar tömegek valóságos követelményeinek ismeretére építi fel a maga történelmi mozgalmát, felemelvén természetesen a helyi jelenségeket a világhorizontba és a társadalomtudomány síkjára.« Milyen erők hatottak közre, hogy ez a magyar fiatal elitgárda elérkezett a szocializmus eszmekörébe? A húszas évek vége felé a szociális gondolatot nem kellett nagyítóval keresnünk. A magyar szellemi élet, a magyar irodalom a szociális eszme lázában égett. A csehszlovákiai magyar fiataloknak még a kezüket sem kellett volna kinyujtaniok, a szociális kérdés így is hétköznapjaik nyugtalanító problémájává kellett, hogy nőjjön. Persze, itt is szerepet játszott az irodalom. Kassáknak »Egy ember élete« s az 1929-ben megindult »Munka« című folyóirata erős hatással volt a fiatalokra. Barta Lajos ugyancsak 1929 őszén indítja meg Pozsonyban »új Szó« című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratát, melyet az új nemzedék tevékeny közreműködésével kíván szerkeszteni. Marxista iránya a szélesebb olvasóközönséget nem tudta megnyerni a lap számára, de a szerkesztő személye rajta hagyta nyomát a Sarló mozgalmán. A mozgalmat előbbrelökő hatások között azonban kétségtelenül annak a támadó írásnak volt a legnagyobb szerepe, amelyet a »Korunk« című folyóirat közölt Fábry Zoltán tollából. A cikk a Sarló gombaszögi táborával foglalkozik, epés, támadó modorban, »etnográfiai szocializmus«-nak nevezi a fiatalok mozgalmát, akiknek romantikus néprajongásával szembeállítja az osztályharc pőre igazságát. Ezzel a támadással a Sarló két szorongató nyomás közé került: egyformán támadta a fiatalokat a magyar ellenzéki politika, amelynek szemében a mozgalom rossz utakra tért az osztályharc kidomborításával, és a hivatalos baloldal, amely már akkor nyújtogatta csápjait a Sarló felszippantására. A Sarló a kettős nyomás alatt, — amelyhez azután egy harmadik nyomás is járult a Reggel kormánytámogató hasábjairól, — már szinte a tehetetlenség fizikai törvénye alapján sodródott a szélsőbalodal felé. A mozgalom vezetői félretettek minden taktikát, hogy a hirtelen felfedezett igazságok mámorában evezzenek az ismeretlen jövő felé. Fiatal intellektuelljeink egyrésze éppen akkoriban tért vissza párizsi tanulmányútjáról s az ott eltöltött hónapok csak még jobban megerősítik forradalmi hitét. A dolgoknak ez a fejlődése nem maradhatott hatás nélkül az