Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Haltenberger Ince: A parasztság

hogy míg a németségnek 52 szakiskolája van, vagyis 14.314 német földmívesre jut egy mezőgazdasági szakiskola, ugyanakkor 440.000 csehszlovákiai magyar földmívesnek csak két iskolája van, vagyis 220.000 magyar föld/mívesre mindössze egy iskola jut! A népiskolák mellett a 920/75. számú törvény szerint államsegélyes továbbképző tanfolyamok is szervezhetők. Szlovákiában és Kárpátalján összesen 60—65-re lenne igényünk, ehelyett azonban jelenleg csak 31 ilyen tanfolyamunk van. A megszervezés útjába két akadály áll. Az egyik, hogy a falusi nép nem ismeri ezeknek az iskoláknak, illetve tanfolyamoknak a hasznát s így felállítását nem is kezdeményezi; a másik ok, hogy nincs elég szakoktatónk. A mezőgazdasági szakokat a tanítók ugyanis csakis külön tanfolyamok elvégzésével nyert képesítés birtokában taníthatják s a tanfolyam elvégzése a tanítókra súlyos terheket ró. Ilyen körülmények mellett a gazdasági egyesületekre hárul a feladat, hogy népünk mezőgazdasági műveltségét ápolják s az érdeklődést a szakiskolák iránt felkeltsék. Gazdasági egyesületünk — tájrészek szerint — nyolc van. Ezek: a Nyugatszlovákiai Gazdasági Egyesület Galánta székhellyel, a Nyitravölgyi G. E. Érsekújvár, a Garamvölgyi G. E. Léva, a Középszlovákiai G. E. Losonc, a Sajóvölgyi G. E. Tornaija, a Csallóközi G E. Dunaszerdahely, a Bódvavölgyi G. E. Szepsi és végül a Bodrogközi G. E. Királyhelmec székhellyel alakultak meg s az egész magyarlaikta vidéket behálózzák s egységes központi igazgatással működnek. Az egyesületeknek mintegy 7000 tagjuk van s lapjuk a havonta 24 oldalon megjelenő Gazdák Lapja. Az egyesületek vidékenként kéthetes tanfolyamokat rendeznek. Egy-egy egyesület telenként 10—12 tanfolyamot, a nyolc, tehát összesen 80—90 tanfolyamot rendez. Egy tanfolyam résztvevőinek számát 30-ra tehetjük, így télen át 2400—2700 fiatal gazda nyerhet kiképzést. A csehszlovákiai magyar népművelő egyesületek, természetesen, kapcsolatot tartanak fenn a gazdasági egyesületekkel s egymást támogatva végzik munkájukat. Nyugaton és Gömörben a gazdasági egyesületek már eddig is szép munkát végeztek, keleten azonban ezek is csak lassan bontakoznak ki. A gazdatársadalom egyesületei közé sorolhatjuk még a méhész-, gyümölcstermelő- és bortermelő egyesületeket is, amelyeknek szervezetei lassan-lassan a magyar nyelvterületet mégis csak behálózzák. A magyar parasztságot lelkének mélyén nyugvó ősi népi tartalma teszi magyarrá s már puszta létével, öntudatlan magyarságával a nemzet egyik pillére. De azt, ami a magyar parasztot magyarrá teszi, a nemzet sztatikai tartalmának nevezhetjük. Olyan az, mint az el netm mozdítható termékeny föld. Nélküle semmi sincs. A nemzet életének mindennapi, dinamikus megnyilatkozásaiban viszont csak akkor van valóban jelentősége az alsó réteg kincseinek,