Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Bólya Lajos: A polgárság

csak ellenfélként állhat vele szemben, megállapíthatjuk, hogy saját ismeretlen erejét kibontván, ellenfelének munkamódszereit is felhasználja. A történelem iskolába küldte ezt a generációt s az iskola helyéül Prágát jelölte ki. Innét jól lehetett látni Európát, KözépEurópát pedig egészen közelről s Magyarországot egész plasztikusan. Nem fenyegetett veszedelem, hogy a könyvekben tanult bölcseség a valóságban hasznavehetetlen lesz. Magyar történelmet és szellemtörténetet azután könyvékből tanult. Boldog örömmel fedezte fel a könyvek hasábjain életének és célkitűzéseinek régen, de mindig friss aktualitással megfogalmazott igazolását. Megtalálta a magyar történelem hozzávezető fonalát. Széchenyi koldusaiból embereket, a magyarságból európai népet csmálni; erős, öntudatos, gazdag magyar nép, amely a sorsát önmaga intézi: ez a cél. Húsz évvel a bukás után a Csehszlovákiában élő új magyar polgárság és a fiatalság egységes abban, hogy ezért a célért a saját posztján minden áldozatot és munkát el kel vállalnia). Mielőtt azonban röviden megvizsgálnánk, hogy milyenek a munkalehetőségek, egy pillantást kell vetnünk az új magyar polgári réteg egyéni összetételére, mert ennek a további fejlődés kialakulásában nagy jelentősége van. Az egész kisebbségi húsz év alatt a középiskolai és a főiskolás magyar ifjak a kispolgári, paraszti és munkásrétegek gyermekeiből rekrutálódtak. E megállapítás alól olyan elenyészően csekély a kivétel, hogy általános szabálynak lehet elfogadni. Az arisztokrácia, a földbirtokosok s nagypolgárság gyermekeiket külföldön taníttatták. Ezek a rétegek valahogy nem vállalták a kisebbségi sorsot, a kisebbségi munkát, gyermekeiket sem óhajtották e helyzet megismerésére nevelni és e helyzetben munkavállalásra késztetni. Ennek az lett a következménye, hogy a magyarok az iskolákon homogén ifjúságot alkottak, mert mind szegények voltak. Egy-két kivétel akadt minden időben, de ezek például a főiskolás közéletben sohasem szerepeltek s nem is tartoztak bele a magyar diákközösségbe. így a népi szellemiség könnyen és egységesen alakulhatott ki a magyar fiatal értelmiségben. Az is természetes, hogy az új értelmiség viselkedésében is más lett. A zsentriskedés ismeretlen s ugyancsak az a póz is, amit valaki az úri mivoltára való hivatkozással szokott fölvenni. Beszéde természetes lett s társadalmi osztály- vagy személymajmolástól mentes. Közvetlen kapcsolatát a néppel sem külsőleg, sem lélekben nem vesztette el. önmagán belül egységes maradt s egy népével is. Nem emelték ki és nem emelték föl és nem is lehetett hová mennie. Mindezeken túl azonban legfontosabb, hotgx az új polgárság szinte teljes egészében elvesztette