Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Vass László: Az irodalom

európaiság széiitézise készül létrejönni a legsivárabb nyelvterületen. Verskötetek, novellák garmadája, folyóiratok jelennek meg egymás után az ország legkülönbözőbb részein, nagy szellemi zaj lás indul meg, új nemzedék van érkezőben új látással, sajátos kisebbségi mentalitással és az összmagyarságra kihatni akaró messiási hivatásérzettel. Már-már úgy látszik, hogy az íróknak sikerül az irodalmi élet megteremtésével átszervezni az egész kisebbségi létforma szellemiségét. Költőink, regényíróink hangja, ha darabosan is, de már közelebb a valósághoz: a szociális szellemtől áthatott nemzetféltés parancsairól beszél. Ugyanakkor kezd jelentkezni az ifjúság soraiban is egy, az egész magyar nyelvterületre kiható szellemi mozgalom. Pár év se telik bele, ez a nagyfokú gerjedés is kudarccal végződik. Az irodalmi élet még kuszább, ziláltabb lesz, mint valaha, az írók sorait megtizedeli a napilapok szerkesztőségében megerősödő pártpolitika, széthull az ifjúsági mozgalom is, sok-sok keserű csalódással, csömörrel. Még utolsó kísérletet tesznek az írók és az ifjúság szellemi szövetségének megteremtésére, de a gyökérhibákon már a Kúriák találkozói sem segítenek. Hol akadt el a nagy zajjal elindult folyamat? Mi okozta az újabb megrokkanást? Miért tart ez a színvonalesés még ma is 1930 óta? A húsz évvel ezelőtt magára hagyott csehszlovákiai magyar nemzet elszakadva az irodalmi központtól, elvesztette lélegzőszerveit, legfontosabb elemeit nélkülözi az önállóságra való törekvésnek. A modem magyar irodalom olvasóközönsége az államfordulat után erősen megcsappant a kisebbségi területen, középosztályunknak hatalmas része átvándorolt (körülbelül kétszázezer magyar!). Az ittmaradt nemzet túlnyomó többségét a kultúra alatti tömeg teszi ki. A kisebbségi társadalom hetvenöt százaléka földmíves és ennek a fele zsellér, földmunkás, a másik fele pedig kisgazda, tehát oly réteg, amely egy ilyen összetételű nemzet irodalmi életének kialakulására nem valami kedvező. Különösen, mikor látjuk, hogy ez a hatalmas réteg még a népkultúra küszöbéhez sem érkezett el. A irodalmi élet kialakításához a megmaradó 25 százalék nem elég erős, ez a hulló középosztály napról napra távolodik el a magyar kultúrközösségtől, következő nemzedékeinél már-már nyelvben is megszűnik magyarnak lenni. Irodalomhoz pedig közönség kell, az olvasó nélkül az irodalom nem végezheti el társadalmi funkcióját. Tevékeny viszony, egészséges kapcsolat máig sem alakult ki író ós olvasó között. Ilyen csonka, beteges állapotban az irodalmi mű elsorvad és az író, ha tehetséges, vagy befut a természetes irodalmi központba, vagy pedig, ittmaradva, torzóként vádolja az egész kisebbségi sorsot. A csehszlovákiai magyarság életében még az irodalmi alapviszony sem tudott idáig kialakulni az író, közönség és az irodalmi hagyomány között. A mi íróink átvették örökségképpen a modern iro-