Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
Nem is beszéltek sokat. Sutay fogta a szallag egyik végét. Nagy Ferenc meg jegyezte a tennivalókat. — Oszt mikor készülhetsz el vele? — Mikor?... Az a- pénztül függ. Sutay a szivetájára csapott. — Pénz van itt, ne félj. — Akkor két hét a kezdettük — Hamarább nem lehet? Nagy Ferenc igen felfortyant. — Hát te mit képzelsz magadnak a mi mesterségünkről? Sut-ay enyhítgette a sógorát. — Csak úgy gondoltam, mert sürgős, nem szabad elfutni hagyni a nyarat. Nagy Ferenc megint úgy nevetett, mint az előbb. — A nyár után mégis csak tél következik, a tél után meg újfent nyár. Megszemléltek mindent és megállapodtak abban, hogy a falak maradhatnak mindenütt, akkor is vendéglőnek készült, amikor készült, nincs sok igazítani való rajta. Van egy nagyobb terem, ez lesz azi étkező, mellette egy kisebbfajta, öthatos szoba, ez igen jó lesz a különvendégeknek, a nagyterem mellett a konyha, azontúl még három kisebb szoba, ez jó lesz lakásnak. Egyben el lesznek ők ketten, a másodikban Béluska, a harmadik meg egyelőre jó lesz második kamarának. Este, ahogy együtt ültek hárman, Sutay, Sutayné, meg Béluska, egyre a tervezésnél tartottak és másnap is és harmadnap is, de jó volt ez így, mert amikor negyednapra a képviselőtestület is megszavazta az engedélyt, minden készen volt az elméjükben, az ötödik nap csak hozzá kellett fogni, ment minden magától. Szerencséje volt az öregnek, mert a képviselőtestület is nagy megértéssel vette a dolgot, nem volt senki ellene, csak Traubkatz, akinek általános sörlerakata volt. De hogy közben kiszaladt a teremből és kint a folyosón gyors ígéretét vette Sutaynak. hogy nála fogja beszerezni a sört, a szavazásnál már ő is buzgón igeneit. Ugyan még tizennégy napot kellett volna várni, amíg közszemlére teszik ki a határozatot, de másnap azt mondta a főbíró is, meg a tanácsnok is Sutaynak, hogy cs&k nyugodtan kezdje el a munkát, nem fog akadni fellebbező. Nem is akadt és mire letelt a> tizennégy nap, minden ragyogott a Ligeti házon. Jó munkát csináltak a Nagy Ferenc emberei, mert nyoma se volt sehol a levállott vakolatnak és a falak mindenütt szép mintásán pompáztak. Az ablak szárnyak is mind újak lettek azok, amelyek már nagyon ócskák voltak és a padló is kifoltozódott és olyan egyenes lett, hogy bátran lehetett táncolni rajta. Sutay erre a néhány hétre két segédet is fogadott, azok csinálták az asztalokat, székeket. A tányérokat, poharakat az asszony vásárolta meg Béluskával, ment minden simán, csak az abroszok körül volt egy kevés vita. Sutayné a vörösmintás abrosz mellett vitázott, mert, — amint mondta — ő még sehol vendéglőben nem látott másmilyent, csak vörösmintásat, pedig hát ők voltak az apával egy nyáron a kaszonyi fürdőben, egyszer meg Barkasszón is, no meg tizennyolc éve, amikor Munkácsra utaztak a társason, hogy az apja tölgyfadeszkát vehessen a gróftól és megálltak <ai Vöröskocsmánál, hát ott is csak vörösmintás volt az abrosz. Béluska felvonta a vállát az anyja szavára és enyhe oktatással döntötte el a vitát. Tehette, az ő szemei már sokkal meszszebbre néztek.
