Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Kritika - N.I.: Elsüllyedt falu a dunántúlon - Rácz Pál: Fülöp Árpád: Hunyadi - eposza

Az idők teljében támadjon egy férfi, Feltornyosult korszak csúcsain őrt álljon, Titáni erőkkel győzve szembeszálljon.

Ha végigtekintünk a magyar költészeten, könnyen megállapíthatjuk, hogy a Hunyadi-kor méltó megéneklésével a magyar költészet adós maradt. Nem tekinthetők ugyanis méltó megéneklésnek azok a művek, melyek Horváth Ádámtól kezdve egymást követték s melyek nem egyebek, mint a történelem anyagának szolgailag jó-rossz rímekbe való foglalásai.

Bizonyos, hogy szokatlan ihlet, hatalmas alkotó erő, teremtő képzelet, kifogyhatatlan költői lelemény, mesteri verselő készség, egész életet rászánó buzgalom, a nagy korszakba való teljes beleéltség és sok egyéb képesség szükséges ahhoz, hogy a, nyers történelmi anyagból — mint amilyen a Hunyadi-kor is — ebből a roppant márványtömbből, michelangelós Mózes, monumentálisán Hunyadias eposz alakuljon.

Irodalmi kritikusok közöttük Négyessy László, nagy elismeréssel nyilatkoztak az eposzról.

„Szerzőt magasztos hevület ihlette és lelkesítette évtizedes alkotó munkára, hogy a költői szó erejével elénk hozza múltunknak azt a hősét, aki az európai köztudat szerint is az egész kereszténységnek athlétája volt s a magyarság élén az egész nyugatot oltalmazta. Tisztelet illeti a költőt, aki ily nagy feladatnak szentelte magát s lelkének kincseiből a haza és a keresztény emberiség hőseinek emlékét állítani élete hivatásának érezte."

„A szerző nagy tanulmánnyal dolgozott. Szívesen festegeti a milieut mind a két részen, s nem csak külsőképpen, hanem szelleme szerint is; pl. a török harcos gondolatvilágát, hitét, eszményeit, a szultánok, basák törekvéseit, lelkiségét. Kedve telik a magyar családi élet, a társas szórakozások rajzában is. Leleménye kiterjed genreszerű jelenetekre és a bajnokok egyénies bemutatására, olykor a kevésbé főfő személyek arcképezésére is."

„Megszólaltatja az énekeseket török és magyar részen, faji jellemzetesség és műveltségi fok szerint. A magyar énekesek közt a vándor és az úri énekmondót, kezdetlegesebb és művészibb előadásukkal."

„Egyszóval a szerző beleélte magát tárgyába^ s amit történelmi tanulmány, valamint költői példákon való okulás javallott, azt értékesíteni kívánta a világkép gazdagítására."

Négyessy 1928 február 3-áról keltezett kritikájának befejező soraiban így fejezi ki elismerését Fülöp Árpád iránt:

„Meghatott tisztelettel adózom a szerző nemeslelkűségének. Életének nagyszabású emléket állított."

A Hunyadi-eposz kéziratban három fóliáns alakú kötet. 1932-ben úgy volt, hogy megjelenik Budapesten, de amikor kiszámították, hogy 65 ívet tenne ki és ezer példányban kiadva a nyomása nyolcezer pengőbe kerülne, nem akadt rá kiadó. A Magyar Tudományos Akadémiának kellene ezt ai feladatot magára vállalnia. >■

Már maga e nagy mű is elegendő ahhoz, hogy egy költői lelkületű ember egész életét lefoglalja. Fülöp Árpád azonban emellett számos más művet is írt. Művei általában két csoportra oszlanak: az eposz előttiekre és aizi eposzszál együtt az eposz után Írottakra.

Eposz előtti művei: 1. A Megváltó. Drámai költemény. Megjelenése évéről 1897-től mostanig számos helyen került színre résziint műkedvelők, részint színészek előadásában. Színpadi sikerei mindig jelentősek voltak. 2. Hit, remény, szeretet. Drámai kép. Többször és több helyen került színre. 3. Csíksomlyói nagypénteki misztérium.o.k. Ezeket a szerző fedezte fel s tette ismertté, amely igen becses irodalomtörténeti adalék. (Heinrich Gusztáv, Régi Magyar Könyvtár 3-ik kötete). 4. Költemények, 1911-ben. 5. A magyar, 1914-ben, mint önálló mű, a 48 énekből álló Hunyadi-eposz X.-ik éneke, mely az első nagy szerkezeti részbe, az első gyújtópontba helyezett nagy epizód.

Az eposz utáni művei: 6. Petőfi. Drámai kép; a költő születésének századik évfordulójára. 7. Dialógus. A Hunyadi-eposzból, mint Lucifer és Magyar őrszellem vitája. 8. A z ember. Drámai költemény. (Ebben a szerzőnek és azi emberiségnek sorsa ábrázolódik, minden hasonló fajtájú műtől eltérő eredetiséggel, melyben a létkérdésekre ad választ. E dráma a Hunyadi-epósz-