Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - Narancsik Imre: Magyar nevelés - magyar műveltség

élettapasztalata szerint, a pécsi „Láthatár" c. kisebbségi folyóiratban, hogy kisebbségi élet a mai viszonyok között lehetetlen. A tény kimondása az a cikk és a hozzászólók, sajnos, nem kisebbségi részről nem értették meg Makkai cikkének célzatát, dehát nem érthették meg, mert ehhez kisebbségi sorsazonosság kell elsősorban! Makkai Sándor a tudós, egyúttal gyakorlati ember ebben az évben magyarságunkat sorskérdésünk első ügyére vonatkozó művel ajándékozta meg. A mű nevelésünk és műveltségünk alapvető kérdéseit tárgyalja. Rendkívül érdekes és kiváltképpen korszerű. A mű tartalmi teljessége, állásfoglalása, rendszere, újszerűsége, tájékozottsága nem irodalmunk, hanem a nyugateurópai irodalom elsőrendű ilynemű írásaival versenyez. Nekünk pedig, akiknek feladatunk a magyar nevelés, valamint féltett javunk: a magyar műveltség, örömünk, irányító írásunk Makkai könyve.

A mű tartalmi tekintetben két részre oszlik a nemzeti megújulásról szóló bevezető után. Az első rész a nevelői gondolkodás útját vázolja. Ebben a nevelői hatalom, munka és a korszerű kívánalmak kérdésével, vagyis a neveléstan, az emberválság, a módszer, a kísérlet, a személyiség, a társadalom, a nemzet, az elmélet, a szervezet, a kultúrpolitika, az iskola, az iskolai eszmény, az iskolarendszer, a nemzeti társadalom, a nevelő és az ifjúság ügyét tárgyalja. A második részben Ismerteti a nemzeti műveltségünk alapvonalait, vagyis a műveltség értelmét, a művelt embert, a nemzeti műveltségünk értékét, szervezését, örökhagyóit, őstalaját, majd a magyar végleteket és befejezésül az európai magyarságot. Ebben a második részben sorra veszi a magyar műveltség nemzeti egységét, a magyar értékelést^ műveltségünk logikai értékét, a tudományegyetem kérdését, műveltségünk erkölcsi és művészi értékét. Továbbá a nemzeti műveltség szervezésénél c politika problémáját, a nemzeti műveltség fórumát, intézményeit, társa dalmát, a kisebbségi műveltség eshe tőségét és a műveltségi felelősségét A nemzeti műveltség örökhagyóinál ö osztályt sorol fel példájuk szerint. Ezek a következők: 1. az önnevelő (Bethler Gábor, jellemző jegyei: bölcs, széllé mi ember, életrevaló, nagy szellemi fölényűsége van, ősegyszerű, önbizalmu), 2. az ébresztő (Zrínyi Miklós, jellemzője: hit, nemzetszeretet, műveltség hőse, aki „mindent elért és semmit sem tudott megérni.") A 3. a sorshordozó (Széchenyi István, egyénisége: gyakorlati, „leghívebb magyar", mint Kemény mondja róla, prófétai, európai, nemzetnevelői, akinek ellenpárja Tisza István, a kultúrpoliti kus). Wesselényi Miklós, jellemzője: felvilágosult, nemzeti műveltség munkása, értelmi, erkölcsi művelődés hangoztatója, szabadelvű racionálista, amint Széchenyinek ellenpárja: Tisza István, ugyanúgy Wesselényinek közeledőről megfelelő, sőt művelődéspolitikai elveinek programba foglalója: Eötvös József. Az utolsó, az 5. minta: a kisebbségi (Mikó Imre, jellemzője: Zrínyihez és Széchenyihez hasonló, — „a mai kisebbségi magyar életforma" végigélője, két évtizeddel előbb, erkölcsi erősödést, kultúréletet sürgető, a nemzeti öntudat ébrentartója az „Erdélyi Múzeum" intézményével, a nemzeti egyetértés feltétlen-szükségességét hirdeti).

Makkai műve második részében, a nemzeti műveltség őstalaja címmel megrajzolja a népi életalakzat bomlásának menetét, a népiség értékét a nemzeti műveltség számára s népnevelői feladatokat. A magyar végletek címmel a magyar áfiumról (nemzeti irreálizmus, álmodozás, csodavárás-tétlenség), ennek ellentétéről, „a magyar józanságáról, (ellentéte az előzőnek, vagyis „földhöztapadó" valóság) s végül az európaiság és a magyar fajiság két végletes és végzetes alakjáról ír Makkai (egyik a turánizmus, amely „eb ura fakó" kiáltással fordul el Európától, a másik meg az európaimádó magyar, amelynek felajánlkozása faji kivetkőzöttséget jelent: vitám et Sanguinem).

Ebből a futó felsorolásból látható, hogy Makkai műve nem hétköznapi alkotás, hanem a mai magyar Tudományos irodalom igaz értéke. Benne sajátos kutatásainak eredményein kívül megtalálhatjuk két tanítójának gondolatait: Böhm Károlyét és Schneller Istvánét, az eddigi legnagyobb magyar bölcselőt együtt a legnagyoob magyar pedagógussal. De rajtuk kívül az újabb magyar nevelők sorából Makkai