Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Mezei Gábor: Egy kisebbségi költő

sőbb visz némi színt is, kéHhárom akvareilifestékkel tett ecsetvonást a képbe. Ez a módszer érdekes és rokonságot sejtett az erdélyi Remenyikkel. De Remenyik íágyabb, színesebb; Tamás Lajos szárazabb, légiesebb sorokat ír, a konstrukció, az elvontság erősebben érezhető nála. A szavai néhol úgy sustorognak, mint a széltől kavart avar, hiányzik a zengés, a melódia, a zeneiség, amely versből dalt csinál, a prózából lírát.

De itt is kell kivételeket tennünk. Vannak versei, amelyek igenis szárnyalnak, iha ugyan ez a szárnyalás inkább a galamb sulhanásához, mint a sas röptéhez hasonlít is. Különösen szerelmi lírája kedves, aszekszuális tisztaságában, elfojtott szűzi vallomásával, miint azt a „Szeretlek", az „Életembe nyúltál" és a „Megszorítom a kezed" című verseiben nyilvánul meg. Könyvét Tamás kisebb szakaszokra osztotta és minden szakasz elején versidézet üti meg a következő költemények alapihangját. Nyolc ilyen részre oszlik a könyv. Az elsőben a nemzeti, kisebbségi, szociális téma doimiinál, a másodikban az egyéni kiábrándul fsán a nemzeti ténymegállapítás sál keveredik (ebben a ciklusban legszebb, sőt egyenesen klasszikus tökéletességű a „Tisztulunk" című verse, míg az előzőben a „Kisebbek lettünk"); a harmadik részben a kispolgárság helyzetfelvételét adja, a negyedikben megint egyéni életének fanyar-komor sorait. Az ötödik szakaszban lelke fölenged, a töprengés alábbhagy, a kispolgár apró örömei vidámabb perspektívát nyújtanak, a hatodikban a kezdődő, ifjú szerelem üde képeit nyújtja. Ebiből a ciklusból vesszük az alábbi jellemző Tamás verset mutatóul:

FIATAL LÁNY.

A játékok még ott hevernek íS a kezed úgy téved közéjük, Mintha hulló avarban Keresnéd az elveszett kincset.

Arcodén és melleden most más Virágok nyílnak és néha a tükör előtt Hosszan tmegállisz, magadat nézed. Fekete rácsot látsz, hideg fém Szorítja csípődet, jégbe van ágyazva A szíved, amely melegszik, gőzölög.

Olvad már körülötte a gyermekkor, Valaki zászlót lobogtat,

A tavaszi czél felrántja az ablakot, Mint harangon az ütés, úgy kondu'l Meg bened egy hang, a vér, Piros vér megindul, hogy égőre fesse a bőröd És ki kell futnod a szobából. ..

A hetedik részben a férfiszerelem érzelmeit félhangon és végül a nyolcadik, befejező részében könyvének, a táji költészet néhány szép darabját nyújtja. A kötet záróversét szinte programm alkusnak mondhatjuk. Tamás végigfutotta lényének érzelmi skáláját, de