Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Simon Menyhért: Kisebbségi összefogás
KISEBBSÉGI ÖSSZEFOGÁS Tegye szívére ki-ki a kezét, Esküdjék úgy rá, hogy tehetsége És jövedelme szerint segíti Testvéreinket, kik nyomortól tépve, Kimben sorvadnak falun, városon S alamizsnát sincs, ki köztük osszon! Tegye szívére ki-ki a kezét, Akinek száján magyar összefogás, Akit jósorsa vezetővé tett: Egész lényével kiállt-e, hogy romlás, Pusztulás magyart porig le ne sújtson Kálváriás, zord kisebbségi utón? Hej köztünk sok még ma is könnyelműen él, Mindene van, mi úri passzió — Külföldet járkál önmulatságára, Sok éjszakája, napja d ári dó S a pénzen, amit elszór gondtalan, Száz magyar gyermek élne boldogan! Hej, közöttünk még, frázisok röpködnek Az önsegélyről, szép, színes szavak, Még mindig késik a sok testvéri tett, Mely nyelvben magyart magyarrá avat! A frázis mind-mind irothadt önzést leplez — Nem értünk el még mi a mentő tetthez! Ha majd Dévénytől Kőrösmezőiig Leszünk egyetlen, élő népcsalád, Ha majd a magyar testvérség igéi A szívet, észt, kart egyként mozgatják, Ha egy magyart se hagyunk, hogy senyvedjen, Ha testvérkezünk átnyúl folyón, hegyen, Ha minden másnál elsőbb lesz a nép S magunknak az kell, ami megmarad, Akkor tudom: már nem lesz több Mohácsunk, Diadalt rajtunk rabság nem arat, Mert megújhodott Árpád ősi népe: Az önzés gyilkos bilincsét letépte!
