Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Környei Elek: "Véres harcok verték fel hirét, de csak a béke katonája volt" (emlékezés Gyóni Gézára halálának húsz éves távlatában)

A kálváriajárás egyre tovább tart. A „Latrok között" című versében még mindig nem tudja: miért?

„Hej, messzi még a Golgota? A poroszlót hiába kérdem. Kereszt alatt, gyászom alatt MegHmegcsuklik elgyötrött térdem.

Hej, messzi még a Golgota? Egy csöpp italt, bár ecet volna! S elfojtott könnyeim vize Szivárog csak rekedt torkomra1.

Latrok között a Golgotára Uram, Uram, miért űzesz engem? 'Mint a titok hallgat a puszta S egy varjú száll a végtelenben.

A megpróbáltatások fájdalmaiban a test utolsó napjait éli. A lélek még1 egyszer, utoljára legszebb ünnepére készül; örök kár, hogy már csak töredékben írta meg „Jézus" című hosszabb epikus költeményét, amelyben ritka mélységeket tár fel tiszta, kiforrott művészettel. Megérti: Istennek mégis célja volt az ő kálvária járásával, amely ím végéhez közeledik; 1917 június 14-én megírja „Mihályt hazaviszem" című költeményét és ezzel véget is ér költői működése. Mihály, Achirn Mihály, aki a fogságban századosi rangot kapott, Gyóni Géza öccse, a szerető testvér nincs többé. Ezt a legutolsó katasztrófát már nem bírta el a pár év előtt még olyan, pompás termetű, ősegészségű fizikum, amelyről egy kissé szégyenkezve írta valamikor:

„Pirulva vallom, hogy a hátam Nem görnyedt és a mellem nem zihál. Bár sok telet keresztül fáztam, Nem csetlem-botlom nyavalyásán S a vállaim sem költői váll.

Szemem sem beszél poétáról, Nem divatos költők szeme. Semmibe mélán el nem bámul, Könnyet tekintve el nem árul, Merész, szikrázó, fekete."

A felőrlődött idegzetű testben hiulni készült a lélek is; öccse halála után két héttel későbben, 1917 június 25-én, éppen harmincharmadik születésnapján, megszabadította a halál szenvedéseitől. Utolsó pénteken, az ő Nagypéntekjén, amikor már a tébOlyos erővel küzdött, ezt írta fel a kórház falára:

„Térjetek meg És szeresstek. Elnyel mindeneket a hőség És csak Istené a dicsőség."