Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Környei Elek: "Véres harcok verték fel hirét, de csak a béke katonája volt" (emlékezés Gyóni Gézára halálának húsz éves távlatában)

s ennek az volt az oka, hogy az egyéni hősiesség legcsodálatosabb teljesítményei mellett is tehetetlenül állt az ember a modern technikai eszközökkel vívott gépiháborúban. Hiába, földbe ásott fedezékben hónapokon át tétlenül vegetálni, összepréselődni egy kis lyukban, nem a temperamentumos, mozgékony természetű magyar embernek való; a magyar katonák ideáljai mindig a Hadik-huszárok voltak. Ez a csalódás történt Gyóni esetében is: a przemysli várerődökben végbement nagy összepréselcdés után jött aztán a még nagyobb Öszszeáréselődés és tétlenség, a szibériai rabság.

A háború igazi valóságának megismerése után most már az első lelkesedést felváltotta egy másik érzés, amelyet ugyancsak a magyar nép ősi temészete táplált benne — a felifokozott kötelességteijesítés tudata és ez az érzés csak úgy volt meg benne, mint a magyar nemzet többi fiában, akik sorstársai voltak a fergeteges vihariban, kinn a frontokon. Kötelességből kitartani, kötelességből végigküzdeni a világháborút, az elérhetőnek hitt győzelemért, becsületből! — ez volt gróf Tisza István álláspontja is, aki (mint ez ma már vitán feliül álló, elismert történeti tény) utolsó percig védte 1914 kritikus napijaiban a béke ügyét, de amikor elsodorták őt az események, ő is, mint a költészetiben erősen impresszionista Gyóni Géza, a kitartástól remélte a helyzet jobbrafordulását. Természetes, hogy Gyóni Géza sorsa, mint az egész magyar népé a világháborúban, most mér igazi „Gyürközz János"-'sors lett.

Gyóni Géza költői elhivatottsága a przemysli várerődök hősi védelmében teljesiedett ki, amikor a napról-napra mindinkább éhező, lerongyolódó, pusztulásra ítélt magyar katonákban a végső erőfeszítésiig fokozta az ellenállás a kitartás, <a kötelességtudat szellemét. Przemysl sorsa azonban meg volt pecsételve: hiába volt Gyóni Géza többezer példányban szétkapkodott „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett" című verskötete „lelki profunt" a katonáknak, s hiába vitte ki repülőgép a körülzárt várból otthoni tájakra vigasztalónak a verskötet egy példányát ezzel a dedikálással:

„Reménykedő magyaroknak küldöm át a légen, Reménykedő magyarokkal a jó Isten légyen!"

a világháború egyik legizgalmasabb párviadala befejeződött és az orosz katonák tömegének vasgyűrűjéből a kilátástalan ellenállás feladása után elindultak a magyarok tízezrei a szibériai nagy ismeretlenség felé.

Mii közben Gyóni Géza öccsével, A eh lm Mihály ifőhadnaggyal, akinek önként vállalt tiszti szolgája volt, annyi és annyi magyar bajtársával útiban voltak Szibéria felé, odahaza a „relatív ismeret!ensél"-ből Rákosi Jenő által felfedezett Gyóni Géza akaratlanul is belekerült heves irodalmi viták középpontjába. Rákosi Jenő Ady destrukcióját éppen Gyóni Géza személyének felhasználásával akarta bebizonyítani, noha Gyóni, akire még a háború előtt kétségtelenül hatással volt Ady, új és zseniális lírája, s aki mindig rokonlelkének érezte Adyt — írt is egy köszöntő verset hozzá — nagyon találóan jegyezte meg később, amikor a szibériai fogságba is eljutottak, a hazai hántások hírei „Gőgös Hunniában" című verse alá írt soraiban: „Én nem modernek vagy