Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Fiedler józsef: Főbiróválasztás
— Igen. Hűséges voltál Aimássy István főbíró uram, mi hát elbocsájtunk békével. Aimássy most a kiválasztott százakhoz fordúlt és a háta mögött álló szekérre mutatva, megkérdezte: — Azt mondják meg mostan márcsak énnékem kegyelmedék, hogy kinek adjam által ezt a tizennyolc szál gerendát? Azok helyett azonban megint csak Róth Kristóf felelt. — Adja oda annak kegyelmed, akit a száz tagból álló rendek főbírónak választanak. Lészen pedig a tekegyelmed utóda a mi Urunknak ezerhatszázharmincadik esztendejében Vass Mihály! Hangosan, majdnem kiáltva mondotta ki az utolsó mondatot. És, ahogy kiejtette az utolsó szót is, egyszerre megszólaltak a dobok meg a trombiták. A tanácsurak egyike meg elkiáltotta magát: — Vivat Vass Mihály! Szava, mint a vízbedobott kő szétgyűrüdzött a tömegben. — Vivat Vass Mihály! Vivat Vass Mihály! — ordították mindenfelől. — Vivat Vass Mihály! Ezt kiáltotta Mónika is és közben Gáspárra nézett. A fiú, kipirúlt arccal, magasra dobta süvegét az emberek feje fölé. Aztán kilépett Vass Mihály a tanácsurak közül és odaállott. a fürmender elé. Levette süvegét. Mozdulatára megint csend lett a kápolna előtt és a sírok között. — Köszönöm kegyelmeteknek az énbelém vetett bizodalmát. ígérem, hogy hívségben maradok meg mindég a város mellett és ha ki ellene támad, akár ellenség légyen az, akár jóbarát, azelől megvédem. Úgyszintén a bíráskodásban is igazságot teszek mindég, szívem és észbéli erőm szerint, nem nézve, ha akár haragosom, akár pedig szívemnek kedves az, ki ellen ítéletet hozok. Hogy pedig ezen szándékomban erősen megmaradni akarok, lássák meg kegyelmetek abból, hogy ezen tizennyolc szál tölgyfagerendát itt a szekéren az én házamba bevitetem és ottan megőrzőm, hogy énnékem halálomban koporsómúl, hűtlenségem esetén pedig tűzágyúl szolgáljon! Isten éngemet úgy segéljen! Nyugodt, csengő hangon tette le fogadalmát az új főbíró. Mikor befejezte, újra megharsantak a trombiták és az Erzsébet-templom tornyában a harangok. És pukkani kezdtek az ágyúk is Kassa város bástyafalain. A fürmender meg odalépett Vass Mihály uramhoz és átadta neki a városkapuk kulcsait és a város zászlaját. Aztán felültették a hatlovas szekérre és elindúltak vele a tanácsház felé. Gáspár belekarolt Mónikába. — Gyere, megvisszük asszonyanyámnak az örömhírt. Sietve törtek utat maguknak a tömegben. Erzsébet asszonynak fölfénylett a szeme, mikor megállották előtte. — Kettős örömünk lészen akkor máma. Mert estebéd alatt, mikor itten lesz az egész magisztrátus, megtartjuk a te kézfogódat is Gáspár! A fiú arca hirtelen patyolatfehér lett. De Mónika nem vette észre ezt. Szemébe könny szökött az örömtől, hogy reáborúlt Erzsébet asszony kezére. És attól kezdve veszekedett gyorsasággal múlott a nap.
