Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Garzuly Gyula: A mai osztrák líra (Erna Blaas: Özvegység; Rudolf List: A leány-anya. Este; Richard Blinger: Az öreg dajka; Hans Deiszinger:Első barázda; Ermest Scheibelreiter: Őszi ének; Friedrich Cacher: A végső csend dala; Guido Zernatto: Az éj; Arthur Fischer-Colbrie: Szeplőtelen fogantatás napján lehullott hó; Heinrich Suso Waldeck: Éjfél; Josef Weinheber: Borongós év. Földeken

RUDOLF LIST.

(Leobenben született, 1901-ben; egy bécsi napilap szerkesztője. Első verskötete „Gedichte" címen S. L. Gersl-nél jelent meg 1932-ben, a „Tor aus dem Dunkel" Zsolnaynál, 1935-ben.)

Meleg, halk szavú költő, aki a társadalom álszent szigorát állítja pellengérre; csendjét a> természetben, békéjét a magányban keresi s álmai teljesülését a családban várja.

A LEÁNY-ANYA.

Oly félénken jár a sok ember között, nincs egy, ki a házban még ismerné őt. Már látni, hogy roskad a terhe alatt, hisz bús öle mélyén egy bimbó fakad.

Hogy gúnyol a szó és hogy szúrja a szem! Hogy mardossa kíndúlta lelkét a szenny! Görcsösen fogódzik a korlátokon, ha bágyadtan áll meg egy lépcsőfokon.

Ma este még görnyed egy teknő mögött, hol léghuzat szisszen a válla fölött;

de, úgy lehet, holnapra gyolcsba kötött kis magzata nyög már a kairja között.

Hogy gúnyol a szó és hogy szúrja a szem! De vissza hull arra a gúny meg a szenny, ki sárral dobálva piszkolja fényt, hogy tömjénezhesse az önön erényt!

ESTE.

A nappalt — óh nézzed — legyőzte az est s most haldokló felhőkre árnyakat fest.

Elsurran egy árnyék az asztalomon és szél újjá csörren az ablakokon.

Mi formáltuk létünk: te, hitvesem s én; most várjuk a szendert hűs éjfél ölén s ha testünket áldja az égnek kegye: új életet ébreszt ai hitves öle.

Mert várjuk: a vágyunk bár sarjadna ki, mi: új csira, új csoda látnokai.

Az álmunkból hegycsúcs meg erdő fakad és sas röpte villog egy csillag alatt.