Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Zerdahelyi József: Mária

II.

És száguldott Mária felett az idő megállás nélkül

III.

A zöld autó megállóit a hiáz előtt. Kétszárnyas ajtaja nyílott kii a hátán, eleven mentőlegények egyszeriben kiemelték a hordagyat és vagy két szempillantásra letették a keskeny régi pesti ucca ócska köveire. A nyári nap belevakított a beteg asszony szemébe és rálehelte a nyár derűjét. Az ajka enyhe mosollyal fogadta a köszöntést és a fehér habos párnák közül verte vissza a csillogást a szemével.

Valami hang szólt a házban:

—• Mentők! — A hetes szoba, — de még el se terülhetett az udvar szürkeségére tekintő kórház folyosón, a hetes különszoba ajtaja bezárult a beteg mögött.

Odabent fehér falak simították el a napsugarak élességét és mosták el az árnyékokat.

— Nagyon jó az ágyam, — mondta a beteg.

Akkor már ott voltak vele sokan. Mosolygott rájuk, úgy mondta:

— Fáj

Sok szó nem esett, valami nyugtalanság rezgeti a levegőben, belopódzott az idegszálakba, birkózott a nevetésre állított tekintetekkel, homályt vont az elkészített könnyed szók mögé. Aztán fehér köpönyeges orvosok komoly hangja és munkája uralkodott el a szobában, a cselekvés életalakító erejének súlyos fegyverei harcra keltek a lopakodó reszketőssel, legyőzték! A bizakodás csöndje nem soká hallgathatott. Mária lépett a beteg ágyához.

— Én Mária vagyok, igen, én a vagyok itt, a sárkány, vagy ahogy akarod. Minden vagyok. Te ismersz engem biztosan, — szólott, a hangja valami fátyolt viselt, de biztonság volt benne és ráfonódott a beteg szivére. Semmi se volt az egész, mégis kisimította az emberek belsőjét és az idegenség lidércei megfutottak tőle.

— Olyan, mintha otthon volnék, — mondta a beteg és ráemelte tiszta tekintetét Máriára.

— Tudod, csak nekem szólj, itt jó és biztos kezekben vagy, — aztán még sokáig beszéltek a Szepesség, régi világ, operáció, a kitűnő professzorról és meleg támadt tőle a lelkűkben. És lassan felszakadt a nevetés, a zajtalan ajtó nyílásain csak derű, csak az élet hite járhatott be és mindenki Mária mosolyát hordta az ajkán és mindenki Mária szemével öntötte a bizakodást, a hitet.