Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Kritika - Thurzó Gábor: Fejtő Ferenc: Érzelmes utazás

Ízig vérig amerikai, felületes és gyermeteg ez a könyv. „Adj kezembe egy gyereket két éves koráig s nem bánom, hogy aztán ki neveli." Ahelyett a szerző ekképpen szellemeskedik: „Adj kezembe egy gyereket hetven éves koráig s nem bánom, hogy azután ki neveli." A legtöbb amerikai negyven éves korában még sok tekintetben gyermek — vallja a szerző töredelmesen.

Végeredményben a tétel ez: csakugyan igaz, hogy az élet egyre mélyülő s táguló csodáit egy emberi ész végeredményben részleteiben is csak bizonyos idő múlva fogadja be. Eddig rendben volna. Az utópia a szerző elgondolásában az, hogy a neveléstől, amelynek alkalmazkodnia kell a való élet követelményeihez, sokat vár. Bízik továbbá abban, hogy a betegségeket megelőző orvostudomány növelje a felsőbbrendű emberek abszolút és relatív számát. Kétségtelen, hogy a két elmondott tétel felfokozná a negyvenéves energiáját s képessé tenné őt arra, hogy ebben a korban a maga gyönyörűségére saját elképzelése s eredeti vágya szerint elinduljon.

Amerika sohasem szállított Európának komoly és számbavehető szellemi értékálló aranyrudakat, mert szemléletében felületes, beszédében gyermekded s mondanivalóiban erőszakos.

A fordítás a kitűnő Benedek Marcell magyaros munkája. A nyomdai kivitel szépsége a Kner-nyomda jó ízlését dicséri.

MARÉK ANTAL. FEJTŐ FERENC: ÉRZELMES UTAZÁS.

Pantheon kiadás.

Egyszerű rokoni látogatás ez az „érzelmes utazás": vissza az ifjúság elhagyott, távoli emlékekből föl-fölsajgó tájaihoz, egy nagy belső megrázkódtatás után a pihentető s kibékítő családi légkörhöz. Az egész azonban nem lesz olyan sima és gondtalan, ahogy az első pillanatban tűnt, — az utazó nemcsak az orvosság-tájat pillantja meg, hanem a saját belső konfliktusára is megoldást talál. S a megoldás, ha talán nem is meggyőző, mindenesetre színes és hatásos: kibékül benne egy nagy, elhatározott életfeladatra a gyökeréig polgár és az eszével, belátásával forradalmár.

Hogy az eredmény mi lesz, — arra az utazás már nem ad feleletet, de valószinűieg a semminél valamivel több és a valaminél egy kevéssel kevesebb. Mert ez a megoldás szerepet játszat a poigárral is, meg a forradalmárral is, s vagy a polgár nem találja meg egyensúlyát, vagy a forradalmár, — s az egész szerencsétlen kísérlet marad, a tűz és a víz házassága. Az életforma kényszerűsége követi a meggyőződés hívását és a polgár előbb-utóbb óvatatlanul lekerül abba az osztályba, ahová emberi és politikai hite viszi, és a forradalomban már a forradalmár dolgozik, nemcsak a „harmadik rend" soraiban, hanem a „harmadik rend" hitével is, s ebben a pillanatban tavalyi hó, szétfutt füst már a polgári életforma. Vagy pedig fordítva is lehet: az életforma mindennél erősebb kényszerűsége lehetetlenné teszi a forradalmárt, a szociális újítót. Mert máskülönben csak szép lenne és tetszetős ez az emberi feladat, irodalmi ábránd, s esetleg megoldja egy regényhős — akivel az író édes-keveset törődik a regény utolsó szava után — életét, de nagyon kevéssé a „polgári-forradalmár" kínzó belső baját, öntudati és érzelmi konfliktusát. Az egész színes buborék, olyan, mint egy kicsit elsietett gyerekelhatározás, amely nem törődik a gyakorlattal és nem lesi az elv, a tanítás kacskaringós útját a valóságban. Az, aki erre az utazásra elindult — vagyis Fejtő Ferenc maga — nagyon tisztában van az elv merev természetével, s aligha gondolt arra, hogy kibékít két életszemléletet és egészen furcsán, egészen tarka ötlettel összegyúrja két idegen darabból a polgári életformában zavartalanul otthonos szociális újítót S aligha gondolt arra, hogy újjáképzeli mindössze az élmények friss hevében azt a típust, amely egyformán rossz polgárnak és forradalmárnak. Az arc, aki ennek az érzelmes útnak során kibontakozik a sorok mögül, az érzelmek és értelmi kirándulások zavarából, nem másé, mint Heinrich Manné, aki épp ezeket a következtetéseket vonta le, s akiknek talán a polgári gyökerei is erősebbek, világnézeti iskolája is magasabb — hiszen a forrás mellett, egy ideológia kialakulásának bölcsőjénél nőtt fel — mint Fejtőé, — és ma a bolygó zsidó csak, mindenütt hontalan. így aztán