Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: Somogyi népművészet gömöri szemmel

tiszta derűvel telik meg a lelke s vájjon nem olyan nagy ajándék-e ez, amit csak művész adhat az emberiségnek?

A somogyi (pásztor sima, vagy görcsös bottal jár, a maga botját nem díszíti, kár volna, mert a botot bizony sokszor utána sújtja valamelyik engedetlen baromnak. (Vásároltam egy valaha gyönyörű ostornyelet is, mely rútúl be volt hasadva és megszögezve. Ennek is az volt a sorsa, hogy a kondás egy elfutamodott kan után vágta s az ostornyél kettéhasadt.) A jószág után ballagva ,mindigi farigcsálnak valamin, amit azután értékesítenek, vagy egymás között elcsereberélnek. Vannak azonban kedves darabjaik, melyektől semmi áron sem válnak megi.

Még egy kuriózumról hallottam, — sajnos, magam nem láthattam, — hogy egy pásztor gyönyörű szarúkiürtöket farag, valóságos ujabbikorji Lehel-kürtöket, melyeket éppen úgy borít féldomború figurális díszítésekkel, mint a többiek a fent leírt kampó sbotokat.

Táncsics Mihály minden darabját kezdőbetűivel és évszámmal látja el. iEgy másik mesterfaragót én figyelmeztettem arra, hogy műveire tegye rá a nevét és az évszámot. Ugyanígy van ez gömöri pásztorainknál! is, némelyik mindent ellát kézjeggyel, másik nem is gondol ilyesmire.

II. B

u z is á ik i h á z i i p a r.

Ma már messze küliföldön is híre van. Jóformán az egész .falu aszszonya, leánya a híres „vézás" és vágott rátétmunkákat csinálja, a /orró nyári időben „a ház hűvösiben" ülve, ami alatt a ház árnyas Oldala értendő. Itt üldögélnek a puszta földön és hímezik csodálatos szorgalommal népművészeti remekeiket, egészen komoly nagy tételekben szállítva fővárosi cégeknek. A m'intavágók műhelyeikben dolgoznak és ha az ember munkaközben látja őket, elárnul azon a bámulatos biztosságon, mellyel a néha 16 rétegben hajtogatott batiszhdarabokat borotva éles kis ollóikkal vagdalják, ott munka közben eszelve ki a legkülönbözőbb figurákat, melyeket mi laikusok még nem is értünk, de ők már előre tudják, hogy ki részletezve és felvarrva milyen indák, levelek, virágok és egyéb ornamensek lesznek belőlük. Ameszsze Ihires Máté Terának férje Amerikát járt praktikus magyar, valóságos limpresszáriója a feleségének, ő fogadja a vendégeket, szabja meg az árakat, csomagol és átveszi a pénzt. A keresettebb asszonyoknál már bajos egy időhöz kötött rendelést leadni, annyira el vannak halmozva munkával. Külföldre és tengerentúlra is vannak rendeléseik. Az ő jellegzetes, pehely-ifínom technikájukkal több négyzetméteres asztal- és ágy térítőikét, meg függönyöket is csinálnak, egy-egy ilyen darab már valóságos dobzódás az ornamentikában, aminthogy vannak buzsáki házak, ahol a kefetartótól kezdve az ágytakaróig minden vágott rátétmunka s ilyen helyen az ember már egy kis csömört érez.

A buzsáki háziipar elfajzásának szomorú tünete, hogy budapesti előkelő kézimunkaüzletekben már találunk olyan buzsáki hímzéseket, amelyek Buzsákot soha nem látták. Mindezt tapasztalva óriási az ellentét a mi Göm önünkhöz, ahol ilyen háziiparnak nyoma sincsen. Még az egykor jólismert csetneki csipkénk is lassan feledésbe merül s lényegében nem is volt népi eredetű.