Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő műfordításai: Heine: Loreley. A gránátosok. A kevlári búcsú.Karácsony; Dehmel: A munkás; Rilke: Őszi nap; Liliencron: Ki tudja hol?
Az asszony lágy viaszból Szép szivet alakít, „Vidd ezt Szűz Máriának S megszűnnek kínjaid." S a fiú sóhajtozva Ott áll a kép előtt És kicsorduló könnyel E szóval kérte őt: „Hallgass meg, százszor Áldott, Isten cselédje, Te Ég Királynője, Hozzád Szivem beszélhet-e? Köln városában laktunk, Szép tiszta kis szobánk. Ott kápolna tán száz van És templom! S mennyi láng! És Margit volt szomszédunk Rég fekszik földbe lenn. iE viasz-szív tiéd, ha Méggyógyítod szivem. Ha meggyógyítasz mostan, Én későn és korán így imádkozom hozzád: „Légy áldott Máriám!" III. A fiú s anyja alszik Kettőjük álma szép És Szűz Mária halkan A kis szobába lép. Kezét a Szűz ott tartja A fiúnak szivén. Szelíd mosollyal eltűnt, Nyomában csupa fény. Álmából most az anyja Felriad s félve néz, Ott künn kutyák vonítnak, Mint mikor nagy a vész. És ágyán kiterítve Fekszik a fia már. És sápadt arcán játszik Az első napsugár.
