Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő műfordításai: Heine: Loreley. A gránátosok. A kevlári búcsú.Karácsony; Dehmel: A munkás; Rilke: Őszi nap; Liliencron: Ki tudja hol?
A GRÁNÁTOSOK Franci ao rszágba g ránátosok Orosz fogságból ballagnak ketten. S hogy lábuk már német földön mozog. Fejük lehajtják bús-csüggedten. Itt tudták meg a hírt, a rémeset: Franci a országra mily gyász vár, A nagy sereg java mind elesett. S fogságban a császár, a császár! A gránátosok sírnak csöndesen És sóhajtoznak összebújva. Az egyik szól: „Jaj, elesem, A régi sebem vérzik újra." És szól a másik: „Szörnyű ez, Veled én is szívesen halnék. De gyerek és nőm vár. Velük mi lesz" A kettő — félek — éhen hal még!" „Mit bánom én?! Gyerek? És nő? Az semmi! Mély bánatomnak szent ebb oh a van. Ha éhes, engedd kolduséira menni, — De a császár, a császárom fogva van! Kérlek, pajtás, hallgass meg itt, Ha nem lesz élet bennem. Holttestem francia földbe vidd, Oly jó lesz ott pihennem. Piros szalagján szívem felett A becsületrendem tartom. Puskám is kapjon ott helyet És kösd rám jól a kardom. Mély sírban figyelve rejtsen a föld S mint éber tábori őrszem Csak halljam: majd egyszer ágyú üvölt S vad paripák rohamát győzze — S ha sírom fölött a császárom nyargal, S fény csillog,-villog a kard ütemén, — Síromból kelve kezemben karddal A császárt, a császárt megvédem én!!!"
