Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Nagy Méda: Firenze
NAGY MÉDA: FIRENZE Édes hót betű maradtál a számon és sok keskeny ucca, fölsebzett kő, híd az Arno partiján, egymásra hányt üzletsorok, széles piac, hangos szavak és ívelten csucsbafutó paloták. Képek, szobrok és áttetsző kámeák emlékké váitan ringatóznak s szelíden, mint csónak simult tengeren, üvegburát feszített 'fejem fölé a szépség, mint Camipanilét fedte császári hódolat. ■Minden gondolat testté válik benned, a márvány mozdulni kész, a képen ébred a szín, palotáid fojtva beszélnek és vér csorog a halovány kövön, hol egykor ítéletet szóltak a büszke Medičiek. Ha a máglya, melyen Savonarola égett nem állna a Piazzán intőjelül, a gyönyör hazája lennél Firenze, — de így a dalé vagy és virágoké s kikerülöd óvatosan a dantei poklot. Firenze, 1937.
