Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Marék Antal: Kazinczy a Spielbergen
nap árpagersli s egy szeletke tehénhús. Ez a menü változott napjnap mellett egészen decemberig. Mindez Kazinczyt nem bántotta. A test szenvedését nagyszerűen bírta. Az igazi szenvedés a léleké, — írja vallomásaiban s egyszerre nagyon közel jön szenvedéseivel hozzánk. A lélek szenvedése a nagyobb, hogyne, mikor Kazinczy azóta, ahogy a börtönbe került, nem kapott kézihez egyetlen könyvet sem. Nem panaszkodik, pedig oka volna rá. Annál meglepőbb, hogy november utolsó napjaiban ágynaik dől s amikor a kormányzó belépett hozzá, fel sem tudott állni szalmazsákjáról. A kormányzó szíve megesik a beteg költőn, s elrendelte, hogy levegősébb cellába helyezzék el. Kazinczy könyörgött, hogy ablakot nyithasson. A kormányzó megengedi, de a lakatost nem lehetett előkeríteni, mert lent lakott a városban. Akkor hadd üssem ki legalább az ablakot — kéri *s a kormányzó rövid gondolkozás után megengedi. Utolsó erejével odavánszorog az ablakihoz, a sarokból felemeli sarkantyús csizmáját s kiveri vele az ablakot, mely őt a levegőtől elzárta*. Ez a pillanat meghatotta a kormányzót. Kiadja a parancsot, hogy minden külön rendelkezés nélkül, két hét múlva, amikor kiürül a fenti cellák valamelyike, vigyék őt fel a mélységből. Karácsony előtt néhány nappal ütött a szabadulás órája., A porkolább jött s vitte. Kazinczy, a szegény rab, elszokott a szabad levegőtől s ahogyan ment fel a lépcsőkön a borzalmak mélységéből, elájult. Gyorsan vizet kerítenek valahonnan és fellocsolják. Alig tesz meg néhány lépést, újra elvágódik. Most már a börtönőr szobájába viszik, ahol nagy nehezen magához tér. Első pillantása sorstársára esik, aki bilincselt kezekkel ül az asztal mellett s valami papirosokat rendezget. Szóba elegyednek s Kazinczy elszörnyülködve hallja, hogy ez az éltes ember 34 éve fogoly. Rettenetes Justitia — kiált fel. Ha harmincnégy istent öltél volna meg, még úgy is igazságtalan volna, amit veled tesznek. Kazinczy az egyes számú cellát kapja. Odalent alatta Uza Pál sínylődött, de tudja a többi szomszédját is, akik a körülötte lévő cellákban voltaik elhelyezve. Uza volt közöttük a legszerencsésebb, mert Kazinczy kopogása valamelyes életet jelentett számára. Egy-kettőre kész a rab ábécé. A az egy kopogás, b kettő, s ezzel a temérdek kopogással elbeszélgettek, sőt, ahogyan Kazinczy leírja, hittudományi vitákat is lebonyolítottak. Minderre akkor volt szükség, amikor könyveiket még nem kapták kézhez. — Azután már gyorsabban teltek a nehéz rabság szomorú évei. Kazinczy törhetetlen munkaerejét bizonyítja, hogy a fogság éveiben hatalmas kul túrmunkát végzett, tanult és fordított. Csak egyetlenegy lehetőségtől volt elzárva, ami számára tragikus volt s ez a szervezés munkája. Ahogyan útközben Brünn felé kocsizva rabláncokkal a kezén is felkereste elvbarátait, akikkel már évek óta levelezésben állott, ahogyan Pozsonyban ahelyett, hogy ő is a színházba ment volna, elmegy egy könyvtároshoz s azzal tölti el az estéjét, ez már egy európai lélek nyugtalansága s egy bölcs ember segíteni' akarása volt. A kor Osváth Ernője volt, aki az irodalom mindenható erejében hitt, csak az irodalmat tartotta mindenekelőtt valónak. Megható példa erre Rosti János esete, aki a magány óráiban egyre jobban elcsendesedett, hypochonder lett s öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, de Kazinczy a szegény rab figyelmét az irodalom felé fordította, megmutatta azokat a gyönyöröket, melyeket az iroda
