Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Kritika - N. I.: A lét bölcseleti problémája

A végső cím alatt Kúr a jövőbeli cseh kapcsolatokról ír a magyar református egyház irányában anélkül, hogy hálás segítséget követelne vagy kérne/ magától érthetődő, hogy a mostani cseh-testvéregyház, amely közel két évszázadon át annyi anyagi s lelki támogatást nyert a magyar református egyháztól, most majd segít rajtunk. Hozzáteszem, hogy mind a mai napig, közel két évtizednyi kisebbségi egyházi életünkben az itteni magyar református egyház cseh testvérháza részéről semmiféle segítségben sem részesült. Most hogy Kúr Géza könyvét lefordítják és közkézre bocsátják, tán lesz felbúzdult kezdeményező, aki szóvá teszi a régi s törleszthetetlen tartozás ügyét!

II!.

Kúr Géza másik műve: „A Komáromi Református Egyházmegye" c. monográfiája (I. kötet, Komárom, 1937. 264 old.), amelyben nyugati magyarságunk egyik számottevő részének élettörténetét írja meg a XVI. század második felétől a XVIII. század végéig. Ne gondoljuk, nem tisztán vallási tényeket tár elénk ez a mű, hanem művelődési, egyúttal gazdasági, sőt politikai események is megjelennek/ amint Csallóköz és a vele szomszédságos vidékek harmadfél évszázados történelmét tárgyalja a szerző.

Aki tisztán szeretné látni jelenleg legnyugatibb magyarságunk múltjának ezt a részét, nem mellőzheti Kúr könyvét, amely az egyetemes magyar történelemtudomány körén belül is jelentős. Benne szakavatott történelmi érzék, tárgyilagos szempont, kutatási fáradhatalanság, szemléletes ábrázolásmód, tudományos színvonal közérthetőséggel jelentkezik.

IV.

Kúr Géza két könyvének jelentősége kettős. Az egyik: múltunk méltó tisztelete íratja, amidőn lelkiismeretesen ábrázolja a tényeket. A másik: kisebbségi irdalmi életünk nagysikerű eredménye mindkét Kúr-könyv, mivel azt igazolja, hogy szomorú szegénységünk, kevés tudományos intézményünk, eszközünk ellenére lehet tudományos tekintetben számbavehetően dolgoznunk. Csak: áldozatos lélek kell hozzá:

Jegyezzük meg: mindkét mű szép kiállítású és kapható a szerzőnél (Cicov — Csicsó, komáromi járás).

N. I.

A LÉT BÖLCSELETI PROBLÉMÁJA.

(írta Bartók György. Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. IV. kötet, 14. szám. Budapest/ 1936.)

A lét elmélete s bölcseleté a szaktudósok körén kívül is divatos lett mostanában. Azért kétszeres örömmel vehetjük kezünkbe ezt a nagyobbterjedelmű tanulmányt, amelyet a mai magyar bölcselet egyik vezető tagja: Bartók György írt:

Bartók tanulmányában megállapítja a lét kérdésének fontosságát s érdekes voltát, egyúttal áttér a mai létbölcselet egyes képviselőinek ismertetésére. Tárgyalja P. Wust munkásságát, mely új bölcselkedésen alapuló metafizikát jelent. Utána M. Heideggerrel foglalkozik, aki a lét fogalmát személyes élményei segítségével igyekszik meghatározni. A Kierkegaard-tanítvány Heidegger után az angol Taylor létbölcseleti tételeit fejtegeti, amelyekben a valóságot, mint szellemi rendszert fogja fel. Mindegy húsz oldalon tárja fel Bartók a berlini bölcselő N. Hartmann eredményeit, aki az újkantiánizmustól lételméleti kutatásai folytán Hegel felé tolódott el. Miután a létbölcselet főbb kérdéseit Bartók az egyes bölcsészek tanaiban ismertette, a tanulmány harmadik részében saját álláspontját szögezi leamelyben Kant, N. Hartmann, Taylor és a magyar Böhm tanítványaként mutatkozik.

A magyar nyelvű tanulmányhoz öt oldalnyi német összefoglalás csatlakozik, amely lehetővé teszi nyugati számontartását.

A tanulmány nem könnyű olvasmány és feltétlen elmélyülést, elvont gondolkodásra hajlamosságot, ezenkívül az angol és német nyelv ismeretét kívánja, miután számos helyen idéz eredeti nyelven a bölcselőktől. Egy hiányát nem hagyhatom említetlenüL hogy M. Scheler és Jaspers bölcseletéről nem ír, holott a létbölcseletben midnketten jelentős szerepűek. Külömben Bartók tanulmánya a magyar szellemiség európai színvonalára bizonyítékunk.

N. I.