Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Kiss László: Kisvárosi kép
KISS LÁSZLÓ: KISVÁROSI KÉP Az élet itt egyhangú, lomha, Sekélyes és mitsem ígér, Fáradt suttogás a beszéd, Tompa az agy és alvadt a vér. A szemekből fájdalom árad, Valami bús, ős, örök bánat, Mely, mint a kripta levegője Fullaszt, borzong az ember tőle. Itt nem sietnek, tempós a járás, A sír felé emígy haladnak, Talán nekik van igazuk, ha Még egy kissé a múltban maradnak. Az ablakokban fiatal lányok Szövögetik álmaik selymét, Lesz-e mód rá, hogy köntöst szabva Valamikor díszként viseljék? Amott egy gyermek az útszélen, Játszik, közben kenyeret majszol, Ingerkedik egy kóbor ebbel, Társa a porban ábrákat rajzol. Templomajtóban ül a koldus, Sa míg garasért áldást osztogat, Valami jót szeretne enni, Óh csak egyszer nagyon sokat. A téren bús, fekete tábor, Gubbasztanak, mint ázott verebek Munkanélküli Éhes Jánosok, Lesik a munkát, falás kenyeret. Külömben minden oly egyhangú Csak az éhség gongja szó! tompán. Mintha messziről hallatszana, Pedig itt is, a föld e kis pontján. Ahol látszólag síri csönd honol, Lázas ütemű indulót dobol Az új holnap ifjú hírnöke . ..
