Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Narancsik Imre: A népi erkölcsiség
és a beletartozó beszéd kulturkövetség. Természetes, várt, kívánatos követség, amelyben a küldött tudós, aki egyúttal korunk követésreméltó művelődéspolitikusa, elmondja a közvetlen és feltétlen tennivalókat. Világosan, valósan beszél, hogy mit és miért kell tenni olyan sorsfordulóban, mint ez a mai. A nemzetmentés győző, bátor, tisztán tudományos okfejtése az a tanulmány, amelyet Spranger hozzánk hozott és nekünk mondott. Tudjuk, hogy minden magyarnak mondta s előadásának jövőjét, jelentőségét igazában ez mutatja, ez a magyar egyetemesség. Az európai modern élet és benne a magyarság életének alakulása tette számára szükségessé, hogy a kézerkölcsről, valamint a személyes erkölcsiségről beszéljen. Ugyanez okozza, hogy lelkismeretesen hallgassuk meg minden mondanivalóját életünk és népünk élete érdekében. 2. Spranger fenti fontos előadása a Magyar Filozófiai Társaság „Filozófiai Értekezések" c. sorozatának 7. számaként jelent meg Prohászka Lajos fordításában. Az alkotás sprangeri jellemvonása, mint életrajzírója, E. Croner jegyzi fel: a belső lényegszemlélet, az alakítás és a sajátos nyelv, külömben pedig Spranger nagyszerű nemzetnevelődésügyi munkásságához tartozik és összefogó módon tárja elénk a sprangeri törekvések egészét. A tanulmány tartalmát ezekben foglalom egybe. A népi tudományok sorában valamiképpen elhanyagolódott a népi erkölcsiséggel való foglalkozás. Pedig az olyan időben, amikor sokat és számosán foglalkoznak a nemzeti becsülettel, az önrendelkezés, a sajátos művelődési tudat ügyével, várható, hogy a néperkölcs tudományos kutatás tárgya legyen. Teljesen azért nem hiányzik a népi ethosz tudományos feldolgozása, mert Nietzsche s még közelebb M. Scheier foglalkoztak vele. De ez a foglalkozás nem olyan rendszeres, mint pld. a jog vagy a szokás esetében. Az ok, amely ezt a helyzetet magyarázza az, hogy a jog vagy a szokás könnyebben hozzáférhető, mint a néperkölcsiség, amely láthatatlan hatalom. Megtaláljuk a nyelv, a közmondások, a különböző mondák, hitregék, a népköltészet burkoltságában. A közerkölcs meghatározásánál Spranger Hegelhez csatlakozik és elfogadja az 1802-ben alkotott tételét, mely szerint a független erkölcsi teljesség: a nép. Ez a független erkölcsi teljesség a népi erkölcsiség, melyhez tartozik, mint körén belül lehetséges döntés: az egyéni erkölcs. Az emberi közösségi s egyéni morálon felül van az abszolút erkölcs, amely az emberi élet alapja s értelme. Az erkölcs a népi élet egyik, sőt állíthatjuk: első feltétele. Mert a népi erkölcs a népi együttélés irányitó igényű rendszere. Spranger tudományos kutatásaiból érthetjük, hogyan és miért nevezi élő, alakító, egyénfeletti hatásfolyamatnak, valamint jelentésösszefüggésnek a népi erkölcsöt. A népi ethosz hatáskörei: a család: ezen túl a rokonság, a szomszédság, a vidék, a nép. A népi erkölcsiség parancsa, tiltása mögött a közösségi alany lelhető, melytől vagy inkább: amelyből a sajátos népi erkölcsiség származik. így ismételhetjük: a népiélek, vagy a nép lelkisége hozza létre a népi ethoszt. A népi erkölcsiség tárgyi jelentéstartalma viszont a nép életének minden megnyilvánulásán ott található, akár a táplálkozás, akár a tisztálkodás vagy társas érintkezés, vagy bármi mást tekintsünk. Sőt a népi erkölcs megvan a nevelésben és a vallásban egyformán. Most már mi hat a népi erkölcsre? Az erkölcsiség alakulását általában a művelődés irányítja. De nem egyedüli tényező a morál alakulásában, mivr»l rajta kivül számos tényező fejleszti, gátolja, bontja a népi ethoszt. Korunkat hozza fel példának Spranger. Korunkban, állapítja meg, az anyagi művelődés, közelebbről az ipar, a nagyváros, a gép, a közlekedés gyors, erőszakos irama rombolta szét a népi erkölcs egységét. Főképpen azzal hatott műveltségünk rombolóan, hogy megszüntette a szomszédsági erkölcs ellenőrzését, melynek nyomán megbomlott a nép egysége. Haladásunk, amely főképpen anyagi eredményekben jelentkező, így hatálytalanította a régi népi erkölcsiséget, de nem törődött azzal, mert gyenge volt hozzá, hogy a régi helyébe új népi erkölcsiséget alkosson. Korszakunknak sokat emlegetett művelődési válsága ez az erkölcsi krízis, amikor elvesztettük a régi erkölcsi javakat és újakat nem szereztünk helyette. Jövőnk, lételünk kérdése az, hogy miképpen tudjuk megszerezni újra s megtartani népi s ezen belül egyéni erkölcsi javainkat. Az egyéni erkölcs nem független sosem attól a közösségtől és erkölcsé-
