Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Erdőházi Hugó: Virág mellett - Demjén Ferenc: Optimisták

rítottia és úgy nevetett jóízűen, hogy a bíró is kivette a pipát a szájából és nevetni kezdett Gedeonon.

— Gedeon, Gedeon, tán az angyalodat látod, hogy annyira vihog a belső részed. Ne bomolij meg, mert be kísért etlek az elméletibe a városra, vagy Kassára a pasztőrbe, — szólt a bíró.

— Hát, miá hogyne nevetnék bíró uram, mikor ezek hogy elnökurazzák egymást, mikor tegnap még együtt szántottak a határban és.. . semmi bajuk nem volt. Hogy mi a jóistentül ment el az a kis vágottdbhányuk?

Szavaira nevetni kezdtek mind az öten s a tiz oldalas alapszabály visszakerült az asztalra a többi papíros közé. Kis András, mint elnök, Bolond Gedeonon nevetett, a díszelnökön, a díszelnök a titkáron, a Beteg Józsefen, míg az, Szerencse Adóimon, a pénztá rmokon, akinek kiesett a szemüvege egyik részéből az üveg és azt kereste. A bíró még tudta valahogyan tartani magát, de belőle is kitört a jókedv csengése, hogy kissé a dolog mélyére gondolt, arra, hogy itten ezek egy egyletet csináltak, melyben nem szabad szomorúnak lenni s amit im, már ,a legelső gyűlésen is elértek. Ezen nevetett jódarabig s hogy már ő is mondjon valamit, jókedvűen kérdezte:

— Nia és, ha valaki szomorú mer lenni nálatok, itt, ebben az egyesületben, azzal mi lesz?

— Azt, nem engedjük be többet, — hangzott ia válsaz az ellnek szájából. — Az ki lesz zárva. Az a legnagyobb sértést követte él tagjaink, az egyesületünk ellen.

— Tisztára bolond vagy, Kis András — válaszolta a bíró komoly hangon, de utána mégis csak nevetnie kelllett, mert Bolond Gedeon kikapta .a titkár keze alól az egyesület alapszabályait s az első lapját, annak rendije és módija szerint gombócnak gyűrte és bekapta a szájába. Mire észrevették, már a második lapnál tartott. Ette, mintha túróscsusza lenne.

— Megeszem, — mondta fuldokolva neveltében és gyűrte magába a papirost, — hogy valóban díszelnökük lehessek és hitelesítve legyen az alapszabály ...

Kis András még nevetett, mikor észrevette az elnöki székben, hogy papírt eszik Bolond Gedeon, de mikor megtudta, hogy az alapszabállyból kosztol, összecsapta a tenyerét és ráncbaifutott a homlokán a bőr. Eltűnt a mosoly az arcáról, harag lobbant a szemében. Felugrott az asztaltól1 s amúgy magyarosan pofonvágta Bolond Gedeont. Gedeon sem maradt rest és abban a minutában visszaadta. Nem telt bele kétszer-két perc, az egész szoba fél volt szentelve: asztal felborítva, szék összetörve, ablak, félj beverve. Az elnök ütötte Bolond Gedeont, a bíró a titkárt és mind a négyet a pénz tárnok, mert leesett a szemüvege és azt sem tudta, ki került a keze elé.