Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Kovács Endre: Hétköznapok

— Hadd mondjam el én — szólt közbe a nő. — Idegen név ez, ügyész úr, s úgy kell kiejteni, hogy a konzul is ráismerjen nevére. Mikor először találkoztunk, Nikolai

Bunevicsnek

hívták. Amikor bagóhiten éltünk, azt is akarta elhitetni azokkal, akiktől várt valamit, hogy hites felesége vagyok. Minden hájjal megkent csirkefogó.

— Mint kém hatféle néven szerepelt — jegyezte meg a rendőrügyész.

— Iván Kuprianoff a nevem — mondta a konzul.

— Most már érti, hogy az autó-incidens ügyében miért hivattam magamhoz? — kérdezte a rendőrügyész. — Azt ugyan nem várta, hogy ez a fölöslegesnek látszó kihallgatás mire vezet. Lássa, vannak kérdések, amelyeket a későbben elhangzott feleletek igazolnak.

— Én nem vallottam be semmit — mondta a konzul.

— Idő kérdése, hogy mikor ismer saját óvatossága ürességére.

Hammerschmidt kezet nyújtott a konzulnak, aki úgy tett, mint ha ezt a közeledést nem vette volna észre.

— Mégis jobb volna a Kärntner-Strassen

kószálni

— mondta a mérnök érzelgős jóakarattal.

— Hogy megnyugtassam — mondta az ügyész a konzulhoz fordulva — itt van követe levele- amelyben a vizsgálat ügyében teljesen szabad kezet biztosított nekünk.

A konzul a levél után nyúlt.

— Hohó — intette le az ügyész — maga olyan ügyes diplomata, hogy esetleg lenyeli a levelet, s aztán micsoda adatra hivatkozzunk?

— Felhívhatom

ügyvédemet?

— Tessék.

KOVÁCS ENDRE:

HÉTKÖZNAPOK

Reggel, ha frissen szólít a munka s meleg ágyadból kihajt a durva parancs, tétován jársz

a hideg 'követen, mint mámoros, ki átízül lőtt éjek csüggedt, boros emlékein méláz,

s hull a józan ucca flaszterére, így te isi: a roppant tüiekvésben önsorsod mered rád.

Ödöngsz a téren, elveszett gyermek, iki nem leli helyét a nagy rendben s kis keze tétováz.