Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Reményi József: A diplomata

A rendőrügyész félig behunyt szemmel végigmérte a konzult. Előbb levette szemüvegét, lassan megtörülte, de mintha a félig behunyt szemmel jobban látott volna, mint a szemüvegen át; miután visszarakta szemére, asztalán megnyomta a csengőt. Erre kinyílt a baloldali ajtó, s egy negyven éves nő lépett be, erősen kifestett arccal, vadul pirosított ajakkal, hangos mozdulatokkal.

A konzul elsápadt. Erre a találkozásra valóban nem számított.

— Ismeri ezt a hölgyet? — kérdezte a rendőrügyész.

A konzul hallgatott.

— Iván — szólalt meg a nő — erőltesd meg emlékezőtehetségedet.

— Ismeri? — tette fel a kérdést a rendőrügyész. Majd megjegyezte: — Az ügy tulajdonképpen nem tartozik rám, hanem a szövetségi ügyészre. De miért ne kapjak én is elismerést, ha a hivatali működés erre alkalmat ad?

A konzul még mindig nem nyitotta ki száját. A rendőrügyész Rudolf Hammerschmidthez fordult.

— Maga, Mr. Hammerschmidt, úgy-e ismeri ezt a hölgyet?

— Hogyne.

— Mi a neve?

— Már mint nekem? Éppen most szólított a nevemen.

— Mondja az együgyüséget bécsi humornak hívják? Ki ez a hölgy?

— Elza Burger.

— Mióta ismeri?

— Két éve.

— Jól ismeri?

— Hetenként kétszer találkoztunk. Elvégre nem lehetek meg nő nélkül, ha hatvanhoz közeledem is.

— Mi ennek a hölgynek a foglalkozása?

— Szórakoztatja a férfiakat.

— Ezt szépen mondta. Csakugyan ez a foglalkozása Miss Burger?

— Amióta férfiak élnek- azóta a magamfajta nők nélkül sem lehet meg a világ.

— A konzult honnan ismeri?

— A konzul urat — szólt közbe Kuprianoff.

— Kedves uram — vágott vissza a rendőrügyész, — hogy kit minek szólítok, azt bízza rám.

— Minden felvilágosítást megtagadok — jelentette ki a konzul.

A rendőrügyész vállát vonogatta.

— Ahogy jól esik.

Újra megnyomta a csengőt az asztalon. Most a siket konzulátusi írnok lépett be s a száraz arcú irodakisasszony.

— Ez összeesküvés — pattant fel a konzul. — Felhívom a követséget.

— Fölösleges — intette le a rendőrügyész. — A követséget nem kell'arról értesíteni, amit már amúgy is tud. Maga, uram, elfogadta hazája fizetését s hogy azért milyen szolgálatot tett hazájának, az nem tartozik rám. Maga egy szomszédországnak kémkedett ugyancsak jelentékeny összegért; ezt a kérdést is intézze el hazájával és lelkiismeretével. Ellenben rám tartozik, s még inkább a szövetségi ügyész hatáskörébe, hogy maga leánykereskedelemmel is foglalkozott. Londonban két évig s Newyorkban öt évig. S Elza Burger volt az üzlettársa. így van-e?

— Ha már itt vagyok, hadd beszéljek én is — mondta a nő