Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Bolya Lajos: Hinár. Megoldom sarumat. Kis dolgok szivén
földek, barmok nélkül mit sem ér az ember; nagy mocsárvilág ez, mély, pusztíthatatlan. Megihail itit minden, mi máshol halhatatlan, segítség régen nincs, a kiáltás elhal, haldoklik a lélek s örülnék, ha meghal... BOLYA LAJOS: HÍNÁR Nelm maradt, csak amit a szivedben viszel. Mindent elvitt az ár. Én nem sajnálom, ne sírj te se. A csillagokért kár. Üres tányér a hold gazdája összetörte, holt kunyhókba bámul, irongyok ímeredlnek az égre meg ágyúik. Szived mentsd a hirnárbul. MEGOLDOM SARUMAT Kegyelmet nem kérek, ne adj. Itt gyilkos a kegyélmezés. Gonosz vagyok, gonosz maradj, úgy is maradok, ha te mész. Fölöttünk a halál lebeg, vigyázz, nyakadba akasztom. A férfi én vagyok neked, nekem nem te vagy az asszony. Ha elmész, megsiratlak majd s a gyűlöletem bevallom, megoldom majd' a sarumat. Marajd még itt. Vallók: ... asszony ... KIS DOLGOK SZIVÉN Hol magam futok, hol szelek terelnek, néha megtorpanok illatok előtt. Néha megállít még a szerelmed. Lábam hegyek akasztják, fejem felhők. Hitem foltozglatom, hogy nie futnék már s kis dolgok szívén pihenjen el fejeim, futó napokra kacagjak föl immár s bolond órák tánca nem rázza kezeim.
