Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Manga János: A tűz szerpe mitológiáinkban
Mindig a végre gcndoit, „hol nem fáj az agy" és „veszteg alszanak a homokórák". Egyre némább lett, szótlanul járkált a pesti és szegedi klinikák kertjeiben, csüggedten nézte szobája ablakából a fákat, meg imegkisérelte, hogy „feltörje élete pecsétjét", de első próbálkozásai még nem sikerültek. Pár szót, pár verset suttogott néha, melyek úgy tévedtek ajikára, „mint vén ereszre halk, bús denevérek". És végre sikerült elég mérget szereznie — s most pihen a sírban, elaludt-e fájdalma, nem tudjuk, bizonyára minden úgy van, ahogy megírta: nem á I m o d i ik, -csak 'fekszik hányát t. MANGA JÁNOS: A TŰZ SZEREPE MITOLÓGIÁNKBAN A primitív emberek hitvilágát jellemző motívumok szerint a régi, úgynevezett pogány vallásokat általában két részre oszthatjuk. Az első és a durvább a bálványimádás, a második pedig a magasabb fokon álló természetimádás. Kandra Kabos szerint őseink vallásos kultuszának is főjellemvonása volt a tertermészetimádás, amelynek főleg négy elemét: a tüzet, vizet, földet és a levegőt a szellemeknek egész seregei lakják és éltetik. A magasabb fokon álló természetimádás emlékeiből a legtöbb hagyomány, amely fenmaradi, a tűz tiszteletére vonatkozik. Már az ó-perzsák hitvilágában találkozunk a tűzimádással, amely a tűz erejének szemléletéből fakadt. A görög-római mitológia is bővelkedik a tűz tiszteletére vonatkozó adatokkal. A kyklopsok pusztulásáról szóló görög monda szerint Hephaistos, a hatalmas tűzisten és ércművesmester ott lent, a tűzhányók mélyén a kyklopsokat is munkába fogja. Egy másik monda meséli, hogy mikor Zeus a titánokat megfosztotta trónjuktól, Prometheus látszólag meghódolt Zeus előtt, de azután lopott az égi tűzből, hogy Zeus ellen lázadást szíthasson. A tűzzel megalkotta az embert. Achilleust az anyja rögtön születése után tűzbe mártotta. A görög-római mitológia istenkeresésének tűztiszteleti formáját Vesta őrizte meg legtisztábban. A tűz istennője a történelmi korban is Vesta maradt, akinek az emléke a tűzhely lángjának lobogásában rajzolódott ki. A mítosz szerint ő volt Kromos és Rhea legidősebb gyermeke, vagyis, hogy ő, mint az olymposi istenrend legöregebb tagja, hozta meg az ember számára a civilizáció alapját és a házi tűzhely nyugalmát. A családi tűzhely fogalma alatti tűztiszteletet nagyszerűen fejezte ki az a régi görög szokás, amikor a jegyespár a szülői ház tűzhelyéről hozott parázzsal lobbantott lángot új tűzhelyén. Az ó-zsidó vallásban is megvolt a tűzáldozat s céljaira külön áldozóoltár állt a jeruzsálemi templomban. Mózes IV. könyve 29. fejezetének 8. verse a következőket mondja: „És vigyétek az Úrnak kedves illatú, egészen égőáldozatul egy fiatal tulkot, egy kost, esztendős bárányt hetet, épek legyenek ..."
